Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

28 tanácsos által egyenesen hozzám, fölűlirotthoz küldé a nagykövet válaszát eredetiben, oly felhívással : olvassam át, — mit szólok tartalmához ? És- közöljem vele ezen a bizalmas úton véleményemet a további teendők iránt. Ludolf gróf válasza udvarias szavakban azt tartalmazd, hogy Ő a ministerelnök úr megkeresésére készséggel megindítá a nyomozásokat Rákóczi hamvaira vonatkozólag, — azonban e nyomozások (nagyon fölületes, vagy talán olyan »nem akarom«féle nyomozások lehettek !) arra az eredményre vezetnek vala, hogy a keresett hamvak nem léteznek többé, legalább Törökországban nem. Ugyanis a nagykövet úr értesülései szerint Rákóczi sírját már az 1849-iki emigránsok felbontatták egy ízben, — de az üres volt. Ezt a lesújtó hírt terjesztették azután a Konstantinápolyban megfordúlt magyarok között az ottani osztrák diplomatia tagjai folyvást, következetesen ; tanú reá pl. a néhány év múlva ott járt Vadnay Károly ismert írónk és orsz. képviselő, — ki velem szemben többször (még a múlt évben is, a mikor még nem nyilatkozhattam az alábbiakról), a mondott állítást jóhiszeműleg, erősen vitatta. A nagyköveti válaszirat olvastára, megvallom, magam is megdöbbentem. Mert ámbár nem hittem ama hírnek valóságában, s ámbár jól tudtam, hogy Rákóczi holtteste, a saját kívánságára, néhai édesanyja, a dicső Zrínyi Hona hamvai mellé a galatai franczia templom sírboltjába helyeztetett hívei által örök nyúgodalomra, s innét való elviteléről tudomásunk nincs: mindazáltal nem tarthattam teljesen kizártnak, hogy a fejedelemnek Párisban élt ifjabb fia, György herczeg, nem szállíttatta-e talán utóbb atyja hamvait nagy titokban Francziaországba, hogy ott neje Charlotte herczegnő mellé, avagy grosbois-i egykori kedves magányában temettesse el ? Ily titkos elszállítás azonban csak a franczia diplomatia segélyével történhetett ; következőleg, ha netalán csakugyan megtörtént volna : a konstantinápolyi franczia nagykövetség s esetleg a párisi külügy ministermm levéltárában nyomának kell lenni! ... Azt üzentem tehát vissza Szlávy ministerelnök úrnak, hogy én Ludolf gróf kutatásai eredményének alaposságában gyanakszom, s látom : azon az úton aligha fogunk czélhoz jutni.