Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

10 hervadtak el, minden messzire ható sikereik daczára, több oly híres író babérai, kik a közel eső korszakok történetét annyiban idő előtt közelítették meg, a mennyiben azoknak eseményei rájok nézve, egy vagy más irányban, még a nap szenvedélyes ellentéteinek ténylegességével birtak. Legújabban tanúskodik erről Sybelnek, a német császárságnak I. Vilmos általi megalapítását tárgyazó nagyjelentőségű munkája. Alig ismerek mesteribb, higgadtabb fejtegetését egy véghetetlen bonyolódott és zavaros történelmi és jogi kérdésnek — a schleswig-holsteini ügynek — (melyről Lord Palmerston azt szerette állítani, hogy csak három embernek. Albert herczegnek, egy névtelennek és ő neki magának Palmerstonnak sikerült az előbbiek fejtegetése nyomán azt megérteni, de a két első meghalván és ő fejtegetéseiket elfeledvén, nem volt többé senki, a ki ezen ügyben el tudott volna igazodni) és mégis a munka, minden fényes oldalai daczára, nagy részben egy szenvedélyes, egyoldalú pártirat benyomását idézi elő. Hosszasan vettem igénybe a t. közgyűlés figyelmét. Kétszeresen érzem ebbeli felelősségemet, mert a történelmi irodalom két mestere irányában, munkáik terjedelmességét illetőleg, némi megjegyzéseket koczkáztatni bátorkodtam. Csak azon buzgó óhajomnak adok még kifejezést, hogy a Történelmi Társulat jövőre és azon időkön át is, melyeknek nem leszek többé tanúja, ernyedetlen munkássággal folytassa működését, őrizze meg a higgadt és részrehajlatlan, a jellemtelen vélemény-közönyösséggel éppen nem ugyanazonos történelmi fölfogások szellemét ; tartsa ébren a hazai történelem iránti érdekeltséget és nyújtson ily módon alapot és támaszt a komoly, férfias, nemzeti öntudatnak, mely a kicsinyes és fölületes hiúságnak egyenes ellentéte. És most engedjék meg, hogy valamint beszédemet régi táblabírák módjára latin mondattal kezdettem, úgy mind azon óhajokat, melyeket a Történelmi Társulat jövőjére keblemben őrzök, mai ünnepélyünk alkalmával, szintén azon hagyományos latin üdvözlő szavakba foglaljam össze : »Quod felix, faustum fortunatumque sit.«