Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - Névnélküliek: - Gosztonyi Jenő: Duna-Szekcső a multban és jelenben. 76

76 TÖRTÉNETI IRODALOM. 76 foglalkozott a nemzetségek eredetével, sőt egyes nemzetségek egyes ágainak kimerítő monographiáját is megírták, de tény leg Wertner az első, ki az cge'szet felölelte s szótár alakban feldolgozta, s ezzel mintegy megvetette az alapját az árpádkori nemzetségek törzskönyvének. A vezérelv, mely munkáján végig vonul, hogy a genus a birtokviszonynyal a lehető legszorosabb kapcsolatban álló tényező, melyre példa, hogy a tatárjárás előtt, a míg tehát a birtokviszonyok teljes zavarba nem jöttek, a genus kifejezés alig fordul elő, de attól kezdve egcsz a XIV. század második feléig igen gyakran előfordul, jeléül, hogy az illető, kinek részére az oklevél kiadatott, erősen hangsúlyozni kiváuta, hogy az az ö említett elődje, akinek nemétől ő származik, valamely nagyobb birtokcsoport szerzője, kitől való egyenes leszármazását igazolnia kell az esetben, lia a birtokot meg akarja tartani vagy nyerni. így látjuk teliát mondja szerző — hogy a de gencre mostantól kezdve minden közös leszármazáson alapuló jogok és kötelességek érvényesítéséhez vezető epitheton és liogy sohasem használták epitheton ornanskeut. A tárgyalásnál szerző először a genusok neveivel foglalkozik, az összes erre vonatkozó oklevelek regestáit adván, másodszor a birtokaikkal, utána tevén mindenik birtoknak az évszámot, a mely a regestákban utmutatóúl szolgál, harmadszor a uemzedékrendekkel, genealógiai táblákban állítván a regestákban foglalt adatokat, s oda tévén a családtagokhoz az évszámot, a melyben előfordulnak, negyedszer a genusból eredő ma is élő vagy kihalt családokat és czimereiket tárgyalja, végül a rokonokat. Mint ebből látható, a vezérfonal, mely szerint szerző tárgyát feldolgozta, helyesen van megválasztva, s habár ö maga is meg van győződve, hogy munkája nem teljes, s hogy munkájának nem egy lapja nem sokáig marad igazítás nélkül, mégis müvét kiváló nyereségnek kell tartanunk irodalmunkban. A »Der Deutsehe Herold« 1891. évi 12-ik számában igen elismerő birálat van e könyvről. Duna- Szekcsö a múltban és jelenben. Irta Gosztonyi Jenő, duna-szekcsői káplán. Pécsett, 1891. Érdekes és gouddal irt kis monographia, melyet szerzője két részre osztott. Az elsőben adja az általános történetet kezdettől vagyis a rómaiak castruinától a jelenkorig. Szekcsö »Várhegyén« feküdt a Castrum, Lugio, Lugium vagy Lugionum, melynek létezését úgy a fenmaradt nyomok, mint az ásatások vagy más alkalmakkor talált leletek is igazolják. A magyarok bejövetelekor az Anonymus tudósítása szerint Szekcsö Edőé, Ete fiáé lett s az is a római elpusztult Castrum helyén emelte fel várát. A tatárpusztítás után új várat itt bizonyos Herczeg Lőrincz emelt, kinek családja birta egész a XVI. századig, melyet oklevelekkel igazol szerző, mikor is 1505-beu a nevezetes Macedóniai család kezére került. Szerémi György naplója szerint Szekcsön ölték meg a mohácsi csatában megsebesült II. Lajos királyt s szerző is ezen állítás mellett hozza fel érveit. A török kegyetlen uralma idejéből fenmaradt mondákat is közli szerző. A török ki verese után