Századok – 1892

Az Emlékkönyv tartalma - Nagy Imre: A Dunántúl történetkedvelők. 71

74 TÖRTÉNETI IRODALOM. 74 Az első AJ betűvel jelölt csomag az 1787. április 11-én kelt császári parancs folytán készült iratokat tartalmazza. Ezen parancsban ugyanis Heinke utasítva lőn, bogy mindazon okiratokról és fogalmazványokról, a melyek az egybázi reformokra vonatkoznak, hiteles párokat készítsen. Az iratok jó része, a mint azt a nagynevű Helferstorfer a levéltár katalógusába bejegyezte, kiadatlan. Kiváló fontosságot azonban az által nyernek, hogy minden egyes darabon Heinke saját kezével az illető ügy fejlődésének és eldöntésének rövid története olvasható. A B)-ve 1 jelelt csomag Heinke néhány emlékiratát tartalmazza. Ezen emlékiratok szintén felsőbb parancsra készültek, tehát hivatalos jellegűek. Legkivált azon kérdéssel foglalkoznak, miként lehetne a kath. egyházba belopódzott »visszaéléseket« megszüntetni, a vallásos életet fejleszteni. Ezek alapján jelentek meg a kath. egyház szervezetével ellentétben álló császári rendeletek. A harmadik csomag azon utasítást foglalja magában, a melyet Heinke Mária-Terézia parancsára készített, s mely az egyház és állam egymáshoz való viszonyát tárgyazza, valamint ezen utasítás alapelveit és Heinke bő indokolását, a melylyel művének jogos alapon való állását kívánta igazolni. Kiváló adalék tehát az úgynevezett udvari kanonisták történetéhez. Érdekes dolgokat rejtenek Bennó apát iratai is. Migazzit ugyanis benső barátság fűzte Bennóhoz és megtörtént, hogy magánlevelezése alkalmából a közügyeket is szóba hozta. Fontos e levelezés különösen a jezsuiták történetére, azoknak Ausztriából való kiutasítására és arra a magatartásra vonatkozólag, melyet Migazzi e sajnálatos ténynyel szemben tanúsított. Azon szoros kapcsolatnál fogva, melyben hazánk története Ausztria történetével kivált ez időben volt, világos, hogy e forrásoknak a magyar történelem szempontjából való kellő felhasználása és feldolgozása hálátlan munka nem lenne. DEDEK CRESCENS LAJOS. Julias FrSbel, Kin Lebenslauf. Aufzeichnungen, Erinnerungen und Bekenntnisse. ('2 köt. Stuttgart. Cotta.) Frőbel a 60-as években a bécsi külügyministeriumnak fényes tollú czikkírója vala, azelőtt a frankfurti parlament tagja. 1864-ben letelepedett Stuttgartban, 1866 után Münchenben, hol a hivatalos lapot szerkesztette. Jelenleg Zürichben él. Frőbel emlékiratai hazai történetünket is érdeklik, a mennyiben az emigratióban Kossuth Lajossal és másokkal megismerkedett.