Századok – 1892

Értekezések - MELTZL OSZKÁR: Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. században. - II. 720

A XIV. ÉS XV. SZÁZADBAN. 7:j] volna útját, azon óriás kereskedelem, mely az olasz kereskedelmi köztársaságokat megszámlálhatatlan milliókkal gazdagította s a mely Yelenczét az európai nagyhatalmak sorába emelte. Egyébiránt nincs is szükségünk ily túlzásra a végett, hogy a szászoknak kereskedelmi területét a középkorban — amint az okmányok alapján minden kétségen fölül áll — még mindig bámulatosan nagynak találjuk, különösen akkor, ba amaz idők viszonyait veszszük tekintetbe. Amint természetes is, a szászok ipari termékeik számára mindenekelőtt saját országukban, vagyis Erdélyben keresték a főpiaczot. Hiszen emitt sinmiféle számbavehető belföldi versenynyel nem kellett küzdeniök. Hogy mily nagy fontosságot tulajdonítottak ezen piacznak és mily féltékenyen őrizték azt, az kitűnik ama panaszokból, a melyeket ismételten emeltek a királyoknál a hívatlan betolakodók elleni oltalom kieszközlése végett. Midőn magyarországi kereskedők, különösen a kassaiak és a Szepes vidékiek 1378-ban áruikat, nevezetesen a posztót, Erdélybe hozták és itt az országos és heti vásárokon és házalás utján áruba kínálták, a hét szász szék és Kolozsvár városa azonnal három tagból álló küldöttséget menesztett I. Lajos királyhoz, a ki a jelzett évben a magyarországi kereskedőknek meghallgatása után oly Ítéletet hozott, hogy az utóbbiak csakis Kolozsvárt, Beszterczén, Gyulafehérvárt, Enyeden, Tordán és utolsó sorban Nagyszebenben árulhatják a vásárok alkalmával posztóikat, de csakis nagyban, tehát darabonként, nem pedig rőfszámra. Egyéb helységeket, nevezetesen a hét szász szék vagyis a szász földnek és az erdélyi érczhegységnek vidékeit egyáltalában nem volt szabad felkeresniük és csakis a székely földön hozhatták áruikat szabadon forgalomba.1

) Más alkalommal, 1382-ben, kieszközlik a nagyszebeniek azt a királyi parancsot, hogy külföldi kereskedők a Nagyszebenbe hozott árukat, különösen borsot, sáfránt és egyéb fűszereket, ne szállíthassák tovább és még ott is csak nagyban árusíthassák el. Kapcsolatban ezen rendelettel, felhatalmazást nyertek két év múlva a nagyszebeniek, hogy e tilalom megszegőinek áruit lefoglalhassák és a kir. kamarának kiszolgáltathassák. 1390-ben pedig a brassaiak, a kik az idegen kereskedőknek megengedték, hogy Brassón túl Erdélyországba vonulhassanak, - a nagyszebeniek panaszára szigorúan rendre utasíttattak. A sajátjuknak vélt kereskedelmi területük iránti éber féltékenységet a szászok ezek után sem hagyták abba, a miről a Mátyás király által 1459 és 1482-ben adott két védlevél is tanúskodik.2

) ') Hann, i. h. 163. 1. -) Hann, i. h. 164. 1. SZÁZADOK. 1892. IX. FÜZET. 50