Századok – 1892

Értekezések - MELTZL OSZKÁR: Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. században. - II. 720

A XIV. ÉS XV. SZÁZADBAN. 723 Összegezve a mondottakat : ama nézet, hogy a világkereskedelem a középkorban a nyugot és kelet között Magyarországon és Erdélyen át vette irányát és hogy a szászok ezen kereskedelemben résztvettek volna, — minden tekintetben tarthatatlannak bizonyult be. Ha a tények ily beismerése a szászoknak a középkoron át érvényesülő jelentőségére nézve egy kedves ábrándot oszlat szét kíméletlenül, mindazáltal a szászok érdemein ez nem változtat semmit sem. Mert ők a műveltség akkori központjaitól messze távol fekvő és barbár népektől körülvett országban, kemény és SZÍVÓS küzdelem között mindenekelőtt a polgári munkának legelső alapfeltételeit teremtették meg, vagyis a vadonból emberi lakhelyet alkottak, megalapították a jognak, az igazságnak uralmát, terjesztették a műveltséget, mondhatni felnevelték a környezetet, a mennyiben felébresztették mindennemű addig ismeretlen szükségletnek érzetét, röviden mondva : teremtettek mindenekelőtt piaczot és erre alapítottak virágzó és gazdag ipari életet. S mindezt úgy szólván csakis félkézzel lehetett megtenni, mivel a másik — még pedig a jobb kéz - mindenkor a kardot forgatta vagy legalább is ennek markolatát erősen tartotta. Ezt tették a szászok, ez marad halhatatlan érdemük, és emez érdem manapságóiem nagyobbnak, sőt talán inkább kisebbnek tűnnék fel, ha nekik ezen nehéz feladatot a világpiacz helyzete megkönnyítette volna, bármily nagy érdemnek is volna egyébként betudható, ha ők azon előnyöket, a melyeket a világkereskedelem iránya nyújtott, erélyesen megragadták és egy kedvező kereskedelmi helyzetet körültekintően kihasználtak volna. Mindezzel természetesen nem akarjuk mondani, hogy az izmaeliták (bolgárok), örmények, zsidók és görögök hébe-hóbe egy göngy pamutot vagy selymet vagy egyéb byzanczi árut nem hoztak volna Erdélybe. Bizonyos azonban, hogy ily eset ritkaság és kivétel számba ment. Rendszerint eme vándorló kereskedők, a kik a középkorban kereskedést és uzsorát űzve, egész Magyarországot bebarangolták, főkép Moldva- és Oláhországnak és a közelfekvő balkánországoknak terményeit úgymint barmokat, halat, gyapjút, nyers bőröket, viaszt és egyéb nyers termékeket hoztak az országba. Sőt némely könnyen szállítható déli árú, azaz olyan, léptek érintkezésbe a kelettel s különösen nem maguk szállították a keletre posztóikat, melyek ott nagyon elterjedt és keresett czikket kepeztek. Azonban Németország utján is (Basel és Köln-ön át) szállíttattak keleti áruk Németalföldre. (I. h. 707. 1.) Simonsfeld H. kutatásaiból (Der Fondaco dei Tedeschi in Venedig. II. k. 104. 1.) kiderül, hogy azon áruk, melyek a hires német vásárház (fondaco) közvetítése utján Velenczéből Németországba szállíttattak, túlnyomóan keleti áruk voltak.