Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - DEDEK CRESCENS LAJOS: Christoph Anton Kardinal Migazzi Fürsterzbischof von Wien. Von Dr. Cölestin Wolfsgruber. 68

70 TÖRTÉNETI IRODALOM. 70 létrejötte Kaunitz-Rietbergnek műve. De hogy Spanyolországban már jóval előbb bizonyos egyezségi pontozatok voltak megállapíthatók, az Migazzi finom diplomatiai érzékét dicséri. Maria-Terézia 1752. febr. 3-án Migazzit nevezte ki spanyol követté; és ő csakhamar megnyerte a spanyol udvar kegyét s a barátságos viszonyt a franczia egyezmény daczára is fenn tudta tartani. 1756. márcz. 22-én kelt az az okirat, a mely Migazzit Magyarországgal szoros kapcsolatba hozta. Ekkor nevezte ki őt a királyné AltJian Károly-Mihály birodalmi gróf és váczi püspök coadjutorává utódlási joggal. Deczemb. 21-én vonul be Migazzi mint prekonizált püspök Yácz városába. Ez alkalommal azonban csak egy negyed esztendőre. 1757. márcz. 14-én kisérték a bécsiek örök nyugalomra Trautson bíborost az érseket, és ugyanaz nap kapta Migazzi az értesítést, hogy a királyné »tekintettel kitűnő elméjére, eszélyességére és okosságára, valamint szerzett érdemei elismeréseűl« őt ajánlotta a pápának kinevezésre. Márczius 18-án e kinevezés ténynyé lőn s Migazzi még az évben elhagyta Váczot. Midőn azonban XIII. Kelemen Migazzit bíborossá kreálta, Mária-Terézia, ismerve a bécsi érsekség szűk jövedelmeit, azon indokolással, hogy a magyarok úgyis kivánják, hogy püspökeik sorában bíboros is legyen, Migazzi pedig a magyarok előtt elég kedves ember, az Esterházy promvoeálása által megüresedett váczi püspökséget ismét Migazzinak adományozta. És Migazzi, a pápa beleegyezésével, mint bécsi érsek, tényleg váczi püspök is volt egész 1786 ig, a mikor a nagy, de szerencsétlen reformernek, II. József császárnak parancsára, arról le kellett mondania. Érdekes történelmi adoma kering e lemondás előzményeiről. Elmondjuk úgy, a hogy hallottuk. Fides penes auctorem. A császár egy ízben fontos ügyben értekezett Migazzi bíborossal. Tán éppen azt hangoztatta, hogy ő egyházi reformjaiban mindig az egyház szellemében jár el s az egyházjog alaprendelkezéseitől hajszálnyira sem tér el. Kedves thémája volt ez. A bíboros alig észrevehetően mosolygott a császári beszédre. József éleslátását ez nem kerülte el. Hirtelen abba hagyta fejtegetéseit s a bíboros vállára nehezítve kezét, e kérdéssel lepte meg a főpapot : Kardinális úr, szabad-e nekem, mint császárnak, két feleséget tartanom ? Migazzi csodálkozva nézett a beszélőre s kitérőleg válaszolt : Fölséged igen jó kedvű s igen kegyes ma, mert tréfál szegény szolgájával. — Nem, — viszonzá a császár, — sőt a legkomolyabban beszélek s határozott választ várok. Migazzi kényszeredetten engedett a felszólításnak s nagy tudományosan kezdé fejtegetni az egyház tanát az egynejűségről. J ózsef türelmesen s figyelemmel hallgatta. Az exposé végén pedig így szólt : No lássa, ha a császárnak nem szabad két feleséggel