Századok – 1892

III. Tárcza - Necrológok - Salamon Ferencz †. Sz. S.-tól. 696

T A R G Z A, SALAMON FERENCZ. (Szül. 1825. sept. 4. — t 1S9-2. okt. 10.) ] Salamon Ferencz meghalt ! A Századok jelen füzetének lezárásához készültem, midőn e megrendítő hívt vettem. Szerkesztői és baráti kötelességem volna megírni necrológját, de honnan volnék képes erőt meríteni, hogy az elhunytat ahoz mérten, mit ő egy félszázad alatt nemzetéért tett, tudjam méltányolni — midőn az én veszteségem azzal is nagyobb, hogy én benne a régi igaz barátot gyászolom ! Volt honvéd ... jó katona és jó megfigyelő ! Az a mit ő egy félszázad után írt akkori élményeiről, nagyon biztos kalauza lesz annak, ki ez idők történeteit meg fogja írni. Aztán bujdosott, egy süket-némát saját systemája szerint tanított beszélni, új logarithmus táblát készített, Pestre jött s itt boldogúlt atyám mellett a Magyar Hirlap tárczájának szerkesztését vette át. Szini criticájáért haragudtak rá a színészek, de azokból tanultak, aestheticai tanulmányai éppeu úgy nyomokat hagytak irodalmunkban, mint többi értekezései. Majd átlépett a Pesti Naplóhoz s az igaznak és szépnek bátor harezosa volt mindvégig. Hirlapi czikkeivel, hozzászólásaival a napi kérdésekhez nemcsak tisztázta a nézeteket, hanem a közvélemény megalakulására is hatással volt. Hogy lett történetíróvá ? Cseugery kezébe adta a Körösi krónikát, Repiczky török okmány fordításait s irt birálat helyett egy olyan munkát, mint a Hódoltság története, melyet legtalálóbban Fustel de Coulanges Cité ant,ique-jával lehet párhuzamba tenni : mind kettő az institutiókból magyarázza meg a történet homályos problémáit. Ezt aztán a monumentális munkák hosszú sorozata követte: mert ezzel megtalálta igazi pályáját. Mint a mester a durva gránitkőbe, ő is lelket öntött a régi idők száraz hagyományaiba !