Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - Névnélküliek: - Dr. Berkeszi István: A magyar nyelv és szellem királyaink udvarában. 694

694 TÖRTÉNETI IRODALOM. olvasottabb kútfőink közé emelkedett. Népszerűsége felköltötte tudósaink érdeklődését s többen ismertették már öt ; azonban senkit sem sértek meg vele, lia úgy találom, hogy művének érdem szerént való első kritikáját csak most kaptuk Szádeczkytől. Erre a bírálatra pedig nagy szükségünk volt. Először is tárgyi szempontból, mert Szeréminek sok üres pletykáját történelmi igazság számba kezdik venni ; másodszor, mert magának az írónak egyénisége sem állt idáig tisztán előttünk ; harmadszor, mert könyvének Wenzel által eszközölt kiadása hemzseg a hibáktól s negyedszer, mert nagyon is itt volna már egy hibátlan második kiadás előkészítésének s talán egy, a kor szellemének megfelelő magyar fordítás eszközlésének ideje is. Szádeczkynek nagy érdeme van mind a négy feladat körül. Az elsőt az 56—82. lapon oldja meg, a hol kimutatja, mint kútfő: mit ér a Szerémi munkája. így pl. behatóbban foglalkozik a II Lajos haláláról épen Szerémi által költött mesével, és különösen chronologiájának helyreállítása által oszlat el sok tévedést. Második érdeme, hogy Szerémi Gyövgy életét nemcsak a legteljesebben, hanem egyúttal szépen is írta meg. Könyvének ez a fejezete igazán vonzó olvasmány ; tárgyi tekintetben főkép azért becses, mert ha több földerítetlen része maradt is még, az eddigieknél sokkal jobban tisztázta Szerémi egyéniségét. Száraz és háládatlan, de igen hasznos dolog munkájának harmadik feladata és eredménye, mely a közkézen forgó kiadás hiányairól s hibáiról szól. Teljes 18 lapon sorolja föl a leginkább szembeötlő s az értelmet legjobban zavaró hibákat, a miket részint a másoló ejtett, részint maga a közlő, habár magával a bírálóval is megesik, hogy Wenzel jó szövegét hibásan igazítja ki, pl. 29. 1. a sangvisughat »sangvis sughara« javítván, odateszi: (sue?), ez nyilván elsietésből származott, mert a sangvísuga-uak van értelme, de a sangvis sue-nak nincs. De hát ez a munka becséből mit sem von le. A párhuzam, melyet Szádeczky Wenzel kiadása s a kézirat közt tett, az általános hibák, kihagyások s lényegesebb eltérések feltüntetésével nagybecsű előmunkálat egy jövendő új kiadáshoz, mely nélkülözhetetlen azoknak, kik Szerémit, mint történeti forrást akarják használni. A két tanulmány különben az Akadémia Történelmi Értekezéseinek 7. és 8. számát képezi. —i —k. Dr. fíerkeszi István. A magyar nyelv és szellem királyaink udvarában. Emléklapok a. koronázás huszonötödik évfordulójára. Temesvár, 1892. 8-r. 70 lap. A könyv, mely alkalomszerüleg jelent meg, tulajdonkép igen fontos ok bebizonyítását tűzte ki maga elé. Ez az, hogy tulajdonkép csak azt a királyát szereti a nép, s az fejlesztheti az ország erejét stb., a ki a nép nyelvét ismeri, beszéli. Arpádházi királyainktól egész 1848-ig vezeti le a történet fonalát s igen ügyesen állítja egybe a rendelkezésére álló adatokat. A Habsburg-házbeli királyokkal foglalkozik legtöbbet, hol elő-