Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Fejérpataky László: Kálmán király oklevelei. 683

684 történeti irodalom. Már ez a szerkesztési mód is gyaníttatja, hogy az okleveleket, ebben a korban voltaképen maguk az érdekelt felek készítették, de erre nézve a bővebb bizonyítékokat éppen Kálmán király okleveleinek vizsgálata szolgáltatja. Ismeretes példáúl, hogy Szent Istvánnak a veszprémvölgyi apáczák részére kelt görög nyelvű alapító levelét 1109-ben Kálmán király újította meg s az arról szóló privilégium a magyar állam levéltárában őriztetik. Ugyanott található annak párja is, a melyet eddig másolatnak tartottak, de erről most Fejérpataky kiderítette, hogy az, ugyanarról a megerősítésről szóló egykorú más szerkezetű eredeti oklevél, mely hajdan valószínűleg pecséttel is el volt látva. Ilyen, oklevéltanunkban példátlan eset, csakis korának említett sajátságos kanczelláriai gyakorlatában leli magyarázatát. A kétrendbeli megerősítés közül éppen a »másolat«-nak vélt pár adja leghívebben vissza a szent király görög textusát. Ennek kellett az első szerkesztésnek lennie, mert a másik terjedelmesebb s nem annyira az alapítólevélnek, mint inkább a fél tényleges, a megerősítés idejében való vagyoni állapotának megerősítésére fekteti a nagyobb súlyt. Ámde hogy mind a kettőnek szerkesztője egy és ugyanazon személy volt (Simon pécsi püspök), azt éppen a kettőnek azonos formái és stylje bizonyítják, de elárulják azt is, hogy a szerkesztő nem lehetett kanczelláriai ember s hogy e privilégiumokat az érdekelt apáczák nevében azoknak útmutatása mellett készítette. Ugyanez tűnik ki a zobori apátság részére adott 1111. és 1113. évi oklevelekből is, melyeknek eredetijét Fejérpatakynak csak nemrég sikerűit fölfedezni a nyitrai püspöki levéltárban. Az első az apátság vámjogairól szól, a másik összes birtokait sorolja föl, s mind a kettőnek szerzője maga az akkori zobori apát : Grodofréd. Megint külön csoportot alkotnak Kálmán királynak dalmát oklevelei. Nyoma sincs rajtuk a magyar kanczellária hatásának, hanem szakasztott olyanok, mint a többi délszláv oklevelek, tehát csakis ott helyben kellett készülniük. Mindig más és más szerkezetű oklevelekkel találkozunk tehát s ha itt-ott némelyeknél mégis egyezésre akadunk, annak az az oka, hogy egy a szerzőjük. Mit csinált hát a király és kanczelláriája ? A Szent István-féle oklevelek annyira egyöntetűek, hogy azok föltétlenül csak egy helyről kerülhettek ki, t. i. a király kanczelláriájából. A szent király halála után — a mint ezt a föntebbi példák bizonyítják — királyi kanczellária tulajdonképen nem létezik. Legalább nem mint állandó testület. A király csak esetről-esetre bíz meg valakit valamely ügy elintézésével, arról