Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - H. B.: Életem és emlékeim 1828–1890. (Irta Koós Ferencz.) 67

TÖRTÉNETI IRODALOM. 67 Ezen események szorosan véve csak Enyed városra és szerencsétion lakóira vonatkoznak, de ezek összefüggő, részletes elbeszélésében szabadságbarczunknak is egy érdekes és tanulságos episódja domborul ki, mely hazai történetünk keretébe nemcsak beillik, hanem azt gazdagítja és sok tekintetben megvilágítja. Az elbeszélés egyszerű, könnyű és folyamatos ; olykor részletező, de mindig tartalmas. Szerző rendkívül sok munkával, hosszas előkészülettel és nagy áldozattal készíté el könyvét, de szülővárosa, magyar faja és hazája iránti forró szeretetből dolgozott. Ezen olvasásra és tanulmányozásra méltó munkát ajánljuk az összes hazai olvasó közönség figyelmébe. Kapható szerzőnél N.-Enyeden. Ara fűzve 2 frt. MAKKAI DOMOKOS. Kiélem én emlékeim. 1828—1800. Irta Koos Fermez, kir. tanfelügyelő. I. II. kötet. Brassó, 1890. Ára a két kötetnek 3 frt. Ujabb időben több becses önéletrajz jelent meg a közpályán kitűnt egyénektől, kik különösen a forradalomban és azutáni szereplésöket írták le. Elég legyen felhozni Kossuth, Pulszky, Podmaniczky stb. memoirejait. A jelen könyv irója nem kiváló politikai szerep osztá.lyrészese, távol a központoktól, Erdély egy kis falujában látta meg a napvilágot; szegény sorsú szülők gyermeke volt, ki önerejéből, önszorgalmából küzdte fel magát s ki buzdításúl adta ki emlékezéseit, hogy okuljanak rajta serdülők ép úgy, mint azok, kik elvesztik kedvöket az élethez. Mert ha az érdekes elbeszélés hangján irt emlékeket olvassuk s látjuk, hogy mennyi kitartásra és elhatározottságra volt szüksége annak,ki mint szolga volt kénytelen a kollégium falai között a tanulásra is időt fordítani s mennyiszer volt jutalma dicséret helyett a meg nem érdemelt büntetés, de azért még sem csüggedt, hanem kitartással haladt a megkezdett pályán, az ilyen férfiúnak élettörténete megérdemli, hogy buzdító példáúl bemutattassék a közönségnek. Az első könyv hat részből áll, melynek elsejében leirja szüleit, a kegyelet hangján szólván úgy róluk, mint első tanítójáról. Megismerteti egy akkori korbeli népiskola egész szervezetét, valamint a következőben a kollégiumét 1848-ig. A marosvásárhelyi kollégiumnak igen élethű képét adja, sőt valóságos történetét, a diák szemüvegén át nézve. 1848-ban felcsapott honvédhuszárnak s ennek szenteli a negyedik részt. Az ötödikben a kollégiumi élet folytatása van, melyben megírja, hogy ő is hogy került fogságba a többi diákokkal, mely elfogatások és fogságok