Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - IV. közl. 650

676 PBC'SEVI VISZONYA Ezt az alulnámet a boldogságos padisah arab nyelven iratta s Ibrahim nevű tolmácsát a király küvetei mellé adva, e császári irattal elküldütte a béke föltételeinek megállapítása végett. Ez időben Ferdinánd király Brankoburk nevű német városban volt, hol fiát Makszimiliánt trónörökössé tevén, meg akarta koronáztatni. Az összes keresztyén népek nagyjai jelen voltak azon a gyűlésen, mikor Ihrahim tolmács megérkezett és a padisah ahdnáméját Ferdinánd királynak átadta. De az említett tolmács kevés szavú és komoly ember volt, a padisah szavainak ismétlésén kivűl egy szót sem szólt. Küldetését, a mit a padisah parancsolt, teljesítette s a békét, a mint kellett, elfogadtatta és elment. * Ezt a fejezetet fordította le llozsnyay Dávid a »Történt Dolgok« második czikkében (Szilágyi S. kiadásában 29. lapon), mit a két szöveg egyezésén kivűl mutat 1. az, hogy llozsnyay az évszámokat (1544 és 954) Pecsevi után hibásan adja ; 2. hogy Rozsnyay egészen Pecsevi előadását fordítja, a ki pedig ezt a dolgot a maga szavaival adta elő s csak a tartalmat hagyta meg forrásából; 3. Pecsevi az Isthvánfynál levő Francofurt névből, érthető hangtani okból, Brankoburk-ot csinált s ezt Rozsnyay Brande n bur g n ak értette. 16. Az 1567. évi békekötés. (I. 433.) Forrása : Isthvánfy XXIV. könyve. A Szigetvár elfoglalása után, Szelim szultán idejében kötött béke történetét így irták meg : Jézus születése után az 1567. évben, Szigetvár elfoglalása után egy évre, a török hadak és az erdélyi hitetlenek egyetértve szüntelenül dúlták és pusztították Egre (Eger), Kasa (Kassa) és Togaj környékét. Továbbá az erdélyi fejedelem, a török cliensének, János királynak fia, János Zsvtmon, a király birtokaiból Kővár, Putnok és még más tiz várat területével együtt elfoglalván, Erdélyországhoz csatolt. Szóval az iszlám népe és az erdélyi had együttesen győzedelmeskedtek a király területén s mindezeket úgy a császár, mint a hitetlenek többi eniírei kénytelenek voltak tűrni s nem tudtak mit tenni. Ezalatt a császárnak a török padisah, Szelim szultán, udvarában levő követétől olyan tartalmú levél érkezett, hogy a padisah nagy hadi készületekkel van elfoglalva s azt a legfelsőbb parancsot adta ki, hogy a hadsereg egy része Sztambnlba, más része pedig más kitűzött helyre gyülekezzék. Ennek pedig az a