Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - IV. közl. 650

A XIV. ÉS XV. SZÁZADBAN. fi 51 ezen kelyhek külföldi munka lettek volna, azt mindazok után, miket az akkori szász aranyművészetről tudunk, nem lehet feltenni.1

) A Mária-templom tulajdonát képezték, ugyanazon templomét, mely 1442-ben 51 arany- és ezüstkehelylyel birt, a mint a ránk maradt eredeti egyházjegyzőkönyv mutatja. Igen számos szász városi, de még inkább falusi egyház még mai nap is nagy művészettel dolgozott, értékes kehely birtokában van, mely kelyhek a stil és a munka minőségénél fogva kétségtelenül a XIV. századból valók. Az aranymívesek czéhei későbbi időkben a leggazdagabb és legelőkelőbb czéhekhez tartoztak," első sorban Brassóban, Nagyszebenben és Kolozsvártt. A szászok 1454-ben állami adójuk egy részét asztali ezüst edényekben fizették le.2) Azon kereskedelmi kiváltságlevél, melyet Illés oláhországi vajda 1433-ban a szászoknak adott, a szász arany- és ezüstmunkák számára vámmentes bevitelt engedélyezett.3

) Hiányoznak továbbá a fennebbi sorban a c:sínöntök, kik a rendezés évében kétségtelenül már léteztek, mert néhány évtizeddel később azokat oly nagy számban találjuk, hogy teljes hiányzásukat a nevezett évben semmi esetre föl nem tehetjük. Nem sokkal a rendezés után egy egyszerű falusi községnek, Nagy-Selyknek Nagyszeben mellett, czínöntő czéhe volt, mely 100-nál több önálló mesterből állott. Ehez megjegyzendő, hogy számos szász községben akkoriban bizonyos iparágakat meglepő nagy terjedelemben űztek, így például voltak Márpodon nagy czizmadia és szabó czéhek, Szász-Kézden nagy csizmadia czéh, Nagy-Disznódon a sarlókovácsok czéhe, melyhez 1460-ban 100-nál jóval több mester tartozott.4

) Különösen feltűnő, hogy 1376-ban a viaszöntök nem említtetnek fel, kik ekkor semmiesetre sem hiányozhattak, nem csak azért, mivel ez az akkori felette nagy viaszgyertyafogyasztás mellett egyáltalán föl nem tehető, de különösen azért sem, mivel három évvel a rendezés előtt, vagyis 1373-ban, Lajos király Nagyszeben város »polgárait és szászait« azon különös kegyelemben részesíté, hogy a viaszt a külföldre vihették, míg az akkori időkben a viasznak Magyarországból való kivitele szigorúan meg ') V. ö. Teutsch Gy. D., Geschichte, I. k. 128., 259. 1. ; Seiwerth, l)ie Stadt. Hermannstadt, 17. 1. Horváth M., i. h. 141. 1. Hogy a szeheni aranymívesek gyakran a királyi udvar számára dolgoztak, kitűnik 1494-beli czéhszabályaikból, melyek rendelik, hogy mindenik mester csak két legényt tarthat, kivéve, ha »fontos királyi munkát« kap. Teutsch Fr., Archiv XIV. k. 201. 1. s) Az egyesített szász nemzeti és Nagy-Szeben városi levéltárban őrzött okmány (de dato Suezava 1433. ápril 9.) közölve Amlacher által, i. h. 187. 1. ') Teutsch Gy. D., Geschichte, I. 236. 1.