Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - DR. ÁLDÁSY ANTAL: Zanino Volta: Dalle abbreviature nella paleografia latina. 590

590 TÖRTÉNETI IRODALOM. Zanino Volta, Dalle abbreviature nella paleographia latina. Milano, Kantorowicz, 1892. Jelen munka a latin palaeographiában előforduló abbreviatiókra nyújt igen használható, ügyesen beosztott kézikönyvecskét. Munkáját szerző 16 fejezetre osztja s Chassant, Munoz stb. ek által adott elveket követi tárgyalásában. Bevezetés gyanánt az abbreviatiók fontossága, eredete és czéljáról szól. Majd a brachy-, tachy-, steno- és cryptographiával foglalkozik. AII—VI. fejezetben tárgyalja az abbreviatura alfabetica-kat, a siglákat, a betűk összefűzését, a conjunctiókat, monogrammokat. A VII. fejezettől kezdve azután szól a tulajdonképeni abbreviatiókról, melyeket származásuk szerint a következő 9 alosztályba csoportosít, u. m. : 1. abbreviature per lettere minute, 2. abbr. per segni indeterminanti, 3. abbr. per segni determinant^ 4. abbr. senza segni, 5. abbr. speciali, 6. delle cifre numerali, 7. abbr. soggettea equivoco, 8. delle abbreviature per contrazione, 9. per apocope. Az abbreviatiók első csoportjába számítja mindazon rövidítéseket, melyek a franczia palaeographiában »abbreviations par petites lettres supérieures« néven ismeretesek, minők pl. ap'a = apostolica stb. A 2. alá veszi azokat, melyek valamely jel, pl. egyenes vagy görbe vonal által képeztetnek pl. mgí = magister, prem = patrem, mely jelek tehát határozott, precisált jelentéssel nem bírnak. Ezzel ellenkezőleg a következő csoportba sorolja azokat, melyeknél e jeleknek határozott, megállapított jelentése van, így pl. a p, a cum stb. rövidítései. A senza segni csoportban tárgyalja az esse rövidítését, és olyanokat, melyek az előbbi csoportok egyikébe sem sorolhatók. Az abbreviature speciali-kat három osztályra osztja: a) vei, enim, id est, scilicet ; b) esse, cum, ejus, et, est, autem ; c) interpunctio s több efféle dolgok. Bővebben szól azután a számjegyek rövidítéséről, s áttér a kettős értelemmel biró abbreviatiókra. Mindezen fejezetekhez rézmetszetű táblákat mellékel, melyeken mindezen tárgyalt rövidítéseket oklevelekből véve mutatja be, itt-ott egy-két speciment adva összefüggő mondatokból is. Miután még az apocopc által származott abbreviatiókról szól, áttér az utolsó fejezetre, melyben, a mennyire a térszüke megengedi, az abbreviatiók fejlődését vázolja, a VIII— XV. században, s ebből megkisérti bizonyos szabályok levonását, melyek valamely oklevél vagy kézirat korának meghatározására szolgáljanak. E fejezetnek rendkívül érdekes azon része, melyben a diphtong ae fejlődését tárgyalja.