Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - PÓR ANTAL: A soproni kath. parochia és a soproni hitközség története. (Irta Pódafalvi Póda Endre). 582

585 TÖRTÉNETI IRODALOM. Prágába mehessen. Meg is tette, de nemcsak eredménytelenül, hanem az új főesperesnek egyik első teendője volt fölszólítani a méltatlant, hogy mondjon le plébániájáról. No most rimánkodik igazán a soproni lutheránus tanácsnak, irjon a püspökhöz bizonyítványt az ő példás életéről, fáradhatatlan működéséről, egyházi buzgalmáról. Hogy a tanácsot erre mennél hajlandóbbá tegye, hangsúlyozza, hogy a magyar papok (die ungarisch pfaffen) az ő ellenségei. — A tanács nem is ejti el hivét, kit egyszer fölfogadott, és a főesperes intézkedését figyelmen kiviil hagyván, bevárja a püspök rendelkezését. A püspök csakugyan írt a tanácsnak, hogy még emlékezik panaszaira jelenlegi plébánosok ellen ; hogy hanyagság és kihágásai miatt többszörösen föladta: követeli tehát elmozdítását. De a tanács nem tágított. Ugyanazon egyénről, kiről egy év előtt azt állítá : derr pfarrherr führe ein solch ergerlich leben, wann es unser einer tliäte, so hätte man in zu aschen verbrennt, most azt hajtogatta, milyen jeles, életében ós tanításában egyaránt példás az ő papjok. Gorombán még hozzá tette, hogy nem tizediigy ez, hanem a hit dolga ; a plébános választási jog a várost illeti, a püspököt csak a megerősítés. Végre is hosszú huzakodás után az vetett véget a gyűlöletes kérdésnek, hogy Wimpffhamer uramat meglegyintette a guta. Ekkor is a balti, kópházi és harkai plébániák jövedelme felével nyugdíjazták őt a hálás soproniak. És ilyenek voltak ők mind szinte egy századon keresztül e katholikus mintáúl ajánlkozó német papok, kik noha Poroszországból száműzve, máig is azt hangoztatják : Deutsch ist katholisch, hogy a német ajkú katholikusokat a magyar ajkú katholikusok ellen izgassák. Hogy ezen, az egyházat és hazát egyaránt megtámadott garázdálkodásra reactiónak kellett következnie, természetes. Élénken és lelkesen festi (noha itt csak kútfőit beszélteti) szerző műve III. fejezetében az anti-reformatió megindulását. A Sopronba származott német papok alatt, kik az ottani plébániát és egyházi javadalmakat birták, a parochiának jog- és hatásköre úgymond — a minimumig csökkent, míg a Luther szellemében megvelőzött soproni várostanács más elemet, mint a németet, nem tűrt, ismerni nem akart.1) Sajátságos jelenség, mely Póda művéből megbizonyosodik, hogy valamint a lutherismus a Magyarországon megtelepedett polgároknál, kik összeköttetéseiket Németországgal nemcsak ') »Da Euer Fest- und Herrlichkeit weder lateinisch, noch ungarisch verstehen wollen«, irja Draskovich püspök a tanácsnak. SZÁZADOK. 1892. VII. FÜZEI. 40