Századok – 1892
Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - III. közl. 560
A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSHOZ. 575 4. Részletes elbeszélése annak, hogy mimódon jutott a korona a padisah kincstárába. (I. 151.) Itt nem is említi Pecsevi, hogy e dolgot a hitetlenek históriájából vette, de az összehasonlításból világosan kitűnik, hogy Istvánfy IX. és X. könyve után beszéli el az eseményt. Midőn a magyar urak, a padisah által budai királylyá tett János királyt nem ismervén el, Bécsbe mentek s Ferdinánd királyt hívták a királyságra, ez pedig bejövén János királyt kiűzte Budából és a királyi trónra ült : szokás szerint az összes urak és országnagyok Székes-Fejérvárra mentek, Ferdinánd királyt megkoronázták és hódolatukat bemutatták neki. Bégtől fogva szokás volt, hogy a koronát egy jelesebb bégnek adták át, a ki azt elzárva és lepecsételve a visegrádi kincstárban őrizte. Most is, mivel Pirin Petro,1) Siklós és Yalpó ura, a főurak jelesebbjei közül való volt, ennek adták át, hogy Visegrádra vivén őrizze. Ez pedig egyelőre nem vitte Visegrádra, hanem a maga várába, Siklósra hozta.2 ) A mint eközben hírét vette, hogy a szultán közeledik, a koronát Siklósról kivivén, családjával együtt útra kelt Buda felé, hogy onnan Ferdinánd királyhoz menjen. A pécsi püspök János király híve volt. A mint ez meghallotta, hogy az a koronával megy, Pécsről 200 vitéz lovast8 ) és 50 gyalogost küldött utánna. Mikor Szekszár közelében, a Sárvíz partján levő faluban megszállott, utóiérték és a semmit nem sejtőt meglepték. Neliány emberét levágták, magát pedig családjával és a koronával együtt elfogták és Pécsre vitték. De mivel nem merte Pécsett tartani, Sopron várának bégje pedig szintén János király híve volt, Bánti János lindvai béggel ahhoz akarta küldeni Sopronba. Midőn a padisah a mohácsi mezőn tábort ütött, értesült e dologról, tehát magához hivatta a pécsi püspököt és Bánfi Jánost s szigorúan rájok parancsolt és a koronát, meg Prin Petrot elő hozatta. A koronát átveyén magánál tartotta, Prin Petrát pedig átadta János királynak, de szigorúan meghagyta neki, hogy ne büntesse meg. Prin Petro később meghódolt a padisahnak. * E fejezetet az Új Magyar Muzeum 1860. évf. I. 300 1. már Vámbéry is lefordította, a nélkül, hogy eredetijét csak egy szóval is említette volna. • -') Perényi Péter. ') Eddig tart, a mit Istvánfynak IX. könyvéből vett, míg a következő rész a X. könyv végéről való. s) Katana, mely — magy. katona, míg hajdúd = gyalog, hajdii.
