Századok – 1892

Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Olaszországi történelmi kutatások. - II. közl. 550

décsênyi gyula. OLASZORSZÁGI TÖRTÉNELMI KUTATÁSOK. 557 e levél keltezésekor Petrus Jacobus spoletoi kanonok társaságában az umbriai Montefalcoban időzött. Október 18-ról egy ajánló levél van beigtatva rhodusi lovagok részére, a kik rendjük számára eszközöltek gyűjtéseket Magyarország déli részein ; a levél patens alakban a királyhoz és a dalmátországi érsekekhez és püspökökhöz van intézve. (Mon. Yat. i. h. 146. 1.) Ugyanezt az alján olvasható megjegyzés szerint (121a. 1.) zárt levél alakjában a zágrábi püspök és délvidéki társai is megkapták. (Feltűnő tévedés, hogy e levelek czime »archiepiscopo Zagrabiensi eiusque suffraganeis« szól.) Van egy levél szeptember 7-ről (33b. 1.) a sebenicoi püspökhöz s egy másik október 23-ról (131a. 1.) három ragusai kanonokhoz, egy ragusai asszony hozománya, ügyében, mely jogtalanül tartatott vissza. Érdekes a Kristóf modrusi püspökhöz 1480. nov. 16-án intézett breve (178b. 1.), melyben a pápa megnyugtatja a püspököt az iránt, hogy késői felszentelése semmi hátrányos következményt nem fog maga után vonni. A püspök tudniillik Guiliano bibornokot, a pápa unokaöcscsét (a későbbi II. Gyula pápát) kisérte francziaországi követségi kiküldetésében s ezért késett a felszenteltetéssel. Megemlítem még Rangoni bibornokhoz, ekkor a szentszék nápolyi követéhez, »Cardinali Agriensi« czímmel 1480. nov. 27-én intézett brevét (204a. 1.), mely az aversai benczések.ügyében tartalmaz rendelkezéseket. A XV. kötet a 12. uralkodási év iratait öleli fel s közvetlen folytatásaként tekinthető a florenczi nemzeti könyvtárban őrzött brevekötetnek, melynek tartalmát a maga helyén ismertettem. Miként amott, úgy ebben is legérdekesebbek a szökevény esztergomi érsekre, Beckensloer Jánosra vonatkozó iratok, a ki már ekkor a pápa által is megerősített administratorként ült a salzburgi érseki széken. Mint ilyet keresi fel őt Sixtus 1482. november 9-iki brevéjével (191. 1.), megdicsérve a krajnai érsek ügyében tanúsított magatartásért. A krajnai érsek egy pápai rendelettel daczolva elhagyta székhelyét és Baselbe vette magát ; ügyében a pápa néhány nappal előbb, november 4-én, a forlii püspöknek is irt (174. 1.) s decz. 29-én ugyancsak Beckensloerhez (286.1.) és a császár előtt nagy kegyben álló Ciliéi Tamáshoz (384. 1.) intéz ujabb megkereséseket. 1482. deczember 10 én (234. 1.) hatalmat ad Beckensloernek bucsuengedélyek osztogatására és 1483. április 17-én (488.1.) Ulászló lengyel berezegnek a brandenburgi őrgróf leányával Borbálával kötendő házassága ügyében keresi fel levelével. Beckensloer utódjával az esztergomi érsekségben, Aragoniai János bibornokkal, három ízben találkozunk ez iratok közt, abból az időszakból, midőn a bibornok első magyarországi utjá-