Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - DR. ÁLDÁSY ANTAL: Oesterreichische Weisthümer. VII. Band. Herausgegeben von Gustav Winter. 499

496 TÖRTÉNETI IRODALOM. 502 melyeket l'oto unokái 1239-ben adományoztak az apátságnak.1

) Lassankint az apátság megszerezte úgyszólván egész Sásonyt,2

) 1275-ben pedig már külön bírája is volt Sásonyban.3

) Királyaink az apátságnak úgy sásonyi, mint többi birtokait illetőleg tetemes kiváltságokat adományoztak. Barátfalu és Pátfalu 1217-ben, Kőbánya 1203-ban, Prácsa 1319-ben került az apátság birtokába/4

) Királyaink közül II. Endre 1217-ben teljes adómentességet adományozott a kolostornak,5

) 1233. október 1-én kelt oklevelében pedig a soprói sóhivatalból bizonyos jövedelmet adományoz nekik.6

) Hasonlókép több adományozás és kiváltságra találunk az Anjou-házbeli királyok idejéből.7

) Megbecsülhetetlen s a mellett a leghitelesebb adatokat nyerjük a pantaidingokból a magyar kultúrtörténethez. Helyszűke nem engedi, hogy részletekbe bocsátkozzunk. De nemcsak a culturtörténetre nézve, hanem a jogtörténetre vonatkozólag is rendkívül érdekesek e könyvek. Ez utóbbira vonatkozólag ínég egy megjegyzést kell tennünk. Miután mindezen öt utóbbi birtoknak a heiligenkreuzi kolostor volt birtokosa, önkénytelenül felmerül azon kérdés, váljon ezen pantaidingok mily viszonyban állanak egymáshoz, s mily viszonyban a kolostor többi taidingjaihoz ? A dolog természetében rejlik, hogy a magyarországi taidingok nagyrészt teljesen fedik egymást. Legszembetűnőbb ez a pátfalvi II. sz. és a barátfalvi II. illetve a sásonyi II. taidingnál, melyek nagyrészt csak egyes kifejezésekben térnek el egymástól. Még érdekesebb ezen taidingok összehasonlítása a kolostor osztrák birtokainak taidingjaival, melyre nézve futólagos összehasonlítás is mutatja, hogy ez utóbbiak számos tétele a magyarországiakba is átment. De ezen összehasonlítás már túlhaladja jelen ismertetés keretét. DR. ÁLDÁSY ANTAL. ') Weis, Urkunden des Cistercienser Stiftes Heiligenkreuz I. 27., 37., 88. sz. okmányok. 5) » . . . Heinrico venerabili abbati et fratribus monasterii sancte crucis in Austria Cysteroiensis ordinis, ad quos totius ville supra dicte (Winden = Sásony) proprietas libéré pertinere dinoscitur ab antiquo « Weis 1. c. 205. sz. okm. 3) » . . . . eidem abbati et conventui iudicem suum in villa, que Winden (Sásony) dicitur, mutilauerunl uno pede . . .« U. o. 216. sz. okm. «) Weis 1. c. 37., 38., 27. sz. okm. ') U. o. 37. sz. okm. e) U. o. 71. sz. okm. ') Weis i. m. II. kötetében.