Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Dr. Karácsonyi János; Szent-István király oklevelei és a Szilveszter-bulla. 489

492 TÖRTÉNETI IRODALOM. 492 A Szent-István-féle oklevelek legbecsesebbike, mert a leg­részletesebb, az, mely a pécsváradi apátság alapítására kelt. Pontos szövegének fölfedezése, s közzététele IX. Bonifácz pápa regestáiból, az újabb vatikáni kutatásoknak dicsősége. Bő és vál­tozatos részletei széles alapot nyújtanak Karácsonyinak az oklevél valódiságának megállapításához, s ezen felül még néhány sikerült vonással jellemzi a Szent-István korabeli állapotokat is. Készakarattal említjük meg ezt is, mert irodalmunkban ekkoráig, semmi sincs még ezekről s a köztudat legföljebb, néhány fárad­hatatlan kutatónk privát megjegyzéseiből táplálkozik, — akár csak mint a tudomány bölcsőkorában. Az utolsó oklevél a valódi Szent-István-félék között: a pannonhalmi apátság privilégiuma, de ennek hitelességét Kará­csonyi nem tárgyalja, hanem kijelenti, hogy magáévá teszi azokat az érveket, melyekkel Fejérpataky a »Pannonhalmi apátság ala­pító-leveléében annak hitelességét bebizonyította. De azért egy nagy eltérés van mégis köztük. Karácsonyi ellentétben Fejér­patakyval az oklevél utolsó három sorát későbbkori hozzátol­dásnak tartja. Ebbeli nézetét művének XI. fejezetében kimerí­tően okolja meg, s érvei e részben minden kétséget eloszlatnak. Az eredmény az: hogy a pannonhalmi oklevél 1030 körül jött létre, s hogy azon utolsó három sora mely 1001-iki dátumot visel és az apátság birtokait sorolja elő — semmiesetre sem keletkezhetett 1001-ben, hanem legalább is 1137 után; önmagá­ban véve pedig nem egyéb, mint egyszerű, jóhiszemű följegyzés, melynek betűi az igazi oklevél betűit nagy ügyességgel utánozzák. Ez a sikerült distinctio azonban a melyet részünkről egész terjedelmében magunkévá teszünk — új harczokat fog provocálni az egész oklevél hitelessége ellen. De hiszen annál jobb az ügyre nézve, mert a compromissumok a tudományt elő­haladásában csak hátráltatják, míg a meg-megújuló vitákból újabb és yjabb szempontok kerülnek fölszinre. Yexatio dat intel­lectual! Arpádkori kutatásaink vezére: dr. Pauler Gyula, ki azelőtt a pannonhalmi oklevélnek teljes hitelt adott, Karácsonyi­nak felelve, folyóiratunkban máris kijelentette, hogy most már ') A f. é. áprilisi füzetben, a Hartvik legendáról szóló értekezésében. Nem állhatjuk meg, hogy az abban, a 287. lapon tárgyalt úgynevezett »gyer­mektized«-hez hozzá ne szóljunk. Karácsonyi hozta fel Hartvik idegen voltá­nak bizonyságára, hogy ó", a pannonhalmi apátságnak járó »liberorum decima«-t vagyis a szabadok tizedét, a gyermekek tizedére magyarázta félre. Hartvik tévedése oly világos, hogy nem birjuk megérteni, miként adhatott mégis Pauler úr Hartviknak igazat. Mert ilyen neme a tizednek sem a hazai, sem a külföldi oklevelekben, törvényekben stb. elő nem fordul. De nem is fordulhat eló', mert az, egy, magában véve is lehetetlen fogalmat involvál. Ilyen nemű tizedet csak a rabszolgáktól lehetett volna szedni, mert csak

Next

/
Thumbnails
Contents