Századok – 1892
Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - II. közl. 476
488 PECSEVI VISZONYA A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSHOZ. E közbe szúrt passus után ismét folytatja elbeszélését a magok forrásai szerint. Ez a hely határozottan Istvánfyból való,1 ) a ki a VII. könyvben többek közt ezeket írja : »Praesidiarii milites in tam magno capacique loco 700 numerum vix aequabant .... duo thraces .... ex oppido ad eum (Szulejmán) opportuno tempore transfugiunt .... A quibus quum obsessos rei frumentariae angustiis .... premi cognovisset . . . Addebant transfugae nusquam debiliorem esse murorum partem, quam qua Savus praeterlaberetur .... Itaque Solimanus .... tormenta in earn insulavi, quae e regione Savi in Danubium illabentis protenditur, extemplo provehi .... et moenia ácerrime verberari imperavit. (58, 60.) Ad extremum quidam, incertum gallusne vei italus (nam turcae utramque gentem francos appellant) ex iis, qui Christiana religione abjurata Mahometanae superstitioni se addixerunt, ad Pyrrhum et Achomatem, caeterosque duces profectus .... quaedam se in medium allaturum .... proposait .... ut nempe occultis in imo actis cuniculis, ab subjecto introrsum pulvere sulphureo moenia et propugnacula subvertatis .... Cuniculos subterraneos magna cura, nec minore silentio moliri inceperunt (61.) .... Profectione in diem sequentem instituta, cum inter armatos janicerorum et reliquorum turcarum ordines progredi juberentur, ungari contra fidem datam omnes extemplo caesi atque interfectifuere.« (62.) Már Vámbéry is lefordította 2 ) e részt Pecsevi müvéből, de minden megjegyzés nélkül. Furcsán hangzanak itt Istvánfy eme szavai: »quidam, incertum gallusne vei italus, nam turcae utramque gentem francos appellant.« Hiszen ez azt teszi, hogy Istvánfy erről az emberről szóló adatot valami úton-módon török részről kapta. Ez ismét olyan körülmény, mely gondolkozásra és kutatásra ösztönözheti az embert! THÚRY JÓZSEF. ') Regni Hungarici História. Coloniae Agrippinae, 1724. Ezt a kiadást használtam s ennek lapszámaira hivatkozom. a) Uj Magyar Muzeum. 1860. évf. II. 420.
