Századok – 1892

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Csongrádvármegye főispánjai - III. közl. 457

462 ZSILINSZKY MIHÁLY. Imre 60 frtnyi fizetéssel ; szolgabíró Szlovenics Mihály 50 frt fizetéssel, mely későbben szintén 100 frtra emeltetett; pénztárnok Kamarás János 25 frt fizetéssel, mely azonban későbben 100 frtra emeltetett. Ezeknek rendelkezése alatt állott két lovas hajdú és kilencz gyalog katona. Azonban a megye közönsége csakhamar meggyőződött arról, hogy ily csekély erővel nem lehet egy új életre kelt vármegyét kormányozni. Ennélfogva már a következő évi febr. 11-ikén Szegeden tartott közgyűlés alkalmával Horváth Sándor, Széplaky József, Kecskeméthy Pál, Siskovics András, Horváth Gábor, Nadasdy Ferencz és Lengyel Gáspár megyei esküdteknek választattak meg, akik a nagyobb községekben szétszórtan voltak elhelyezve. Egyik főfontosságú teendője volt a vármegye tisztviselőinek a megyebeli lakosság összeírása, s ennek alapján az évi adó kivetése. Szeged a vármegye legnagyobb városa, tizenegy portája után fizetett 4285 frt 9 dénár adót ; Vásárhely fizetett 4292 frt 26 dénárt; Szentes 2387 frtot 53 dénárt; Mindszent 1639 frt 15 d.; Csongrád 925 frt 8 d. ; Győ 885 frt 19 d.; Tápé 715 frt 59 d. ; Sass 820 frt 32 d. ; Ugh 45 frt 32 d. Összesen tehát a vármegye kilencz községe 15,995 frtnyi adót fizetett. Pedig még az sem volt bizonyos, hogy e községek mind Csongrádmegyéhez tartoznak-e? A vármegye egyetlen szolgabírája Szlovenics Mihály némi súlyt helyezett arra, hogy a vármegye új telepítések által erősödjék. E czélból engedélyt adott némely birtokosoknak, hogy Csépa nevű pusztára telepedjenek, s ott községet alapítsanak. Mihelyest azonban a község megalakúlt, s annak nemesei a csongrádmegyei közgyűlésre meghivattak, a szomszéd Hevesvármegye alispánja az ellen protestált, s egyúttal panaszt emelt a nádornál is. Erre gr. Pálfiy Miklós nádor Bécsben 1724. márcz. 8-kán kelt levelével felhivta Csongrádvármegye rendeit, hogy »lia valami jussa vagyon a megírt Csépán lakozó nemesek ellen, via juris procedálljon ellenek«, de ne kényszerítse őket, hogy Csongrádhoz tartozzanak. Hevesvárinegye közönsége határozottan magáénak tartván Csépát — »hogy valamely consequentia ne formáltassák« midőn egyfelől a nádornál keresett orvoslást, másfelől figyelmeztette Csongrád vármegyét, »liogy mivel azon Csépa nevű helység kérdésen kívül azon nemes Hevesvármegye grémiumában volt és vagyon«, ennek határát megsérteni ne engedje. Erre Csongrádvármegye azt válaszolta, hogy »mivel azon Csépa nevű helység még prediális constitutiójában is mindig ezen vármegyénkhez tartozott, és elég documentumunk is van,