Századok – 1892

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Csongrádvármegye főispánjai - III. közl. 457

CSONGRÁD VÁRMEGYE FŐISPÁNJAI. TEKINTETTEL A VÁRMEGYEI RENDSZER FEJLŐDÉSÉRE. — HARMADIK KÖZLEMÉNY. Gr. Kollonics Ádám, 1723 — 1725. A török uralom és a polgárháborúk ideje alatt, mint láttuk, Magyarország közigazgatása s ezzel együtt a vármegyei rendszer majdnem teljesen felbomlott. Láttuk, hogy a török által elfoglalt vidéken a megyei tisztviselők nem érvényesíthették hivatalos hatalmukat. A vármegyei nemesség, mikor az ellenség elől menekült, rendesen a vármegyét is magával vitte. Csongrád majdnem két századon át elvesztette önállóságát. Saját területétől távol, elébb Pesten, majd Füleken és Szendrőn tartotta gyűléseit. A felvidéki vármegyék, a viszonyok kényszerítő hatása alatt, egymással szövetkeztek, mivel az országos kormánytól elhagyatva érezték magukat. Az alföldiek a boldogtalan belháborúk alatt hol az egyik, hol a másik párthoz csatlakoztak Főispánjaik és alispánjaik többnyire a csatatéren laktak, s alig törődtek azzal, mi történik vármegyéjökkel. II. Rákóczy Ferencz forradalmának lezajlása után lényeges változás állott be Magyarország közigazgatásában. A török hódoltság alatt levő alföldi vármegyék, köztük Csongrád is, az 1715 : 92. t. cz. által visszakebeleztetvén, új életre keltek. A vármegye megszűnt katonai egység lenni, s tisztán polgári hatósággá változott. De a rendi alkotmány keretében ez a hatóság nem volt képes az alsóbb néposztályok nagy tömegének anyagi jólétet és szellemi emelkedést biztosítani. A nemesség csak a saját kiváltságos jogainak épségben tartását és fejlesztését tartotta feladatának. Ha végig tanulmányozzuk az ezenkori közállapotokat, azt fogjuk tapasztalni, hogy a tizennyolczadik század közigazgatása