Századok – 1892

Értekezések - TH. L.: II. Rákóczy György és az oláh szemények. 449

452 ÍJ. RÁKÓCZY GYÖRGY A szeiménék ugyanis 1655. augusztus 17-én egy okiratot állítottak ki Rákóczy György részére, melyben hódolatokat és hűségöket hittel igérik. Az okirat cyrill betűkkel oláh nyelven van írva, s igen érdekes következtetésekre ad alkalmat. Közöljük magyar fordításban. II. f Ugyancsak mi ő fenségének a mi Urunknak Joan Konstatin Serbán vajdának, Joankul kapitány zászlaja alatt vitézkedő zsoldos ráczai, valljuk, igazoljuk s hitelesítjük ezen Írásunk rendében, melyet ezennel ő fenségének Rákóczy Györgynek, Erdély királyának. Magyarország Részei urának s a székelyek ispánjának (zsepán) valamint ő fenségének a mi urunknak Konstantin Serbán vajdának kézbesítünk a végből, hogy legyen tudva a következő : t. i. hogy mi urunk kenyerén és saván élő zsoldosai nem őriztük meg az ő fensége iránti hűséget, úgy a mint illett, hanem követtük egyik-másik bojár és szolga szózatát, a mi aztán minket oda vezetett, hogy vétkeztünk a mi urunk ellen, s e vétkünk következtében elveszítők urunk kegyét. A mi jó és kegyes urunk ő fensége azonban megkegyelmezett mi nekünk, megbocsátotta vétkünket s kegyeibe fogadván minket, ugyanazon kenyér és só élvezésére méltatott, melynek részesei voltunk, a következő módon : hogy jövőben csak urunk ő fensége nyílt vagy titkos parancsainak engedelmeskedünk, ellenben a bojárok és egyéb országlakók parancsainak nem engedelmeskedünk, de sőt számba sem vesszük. Ha annak folytán nyilvánvalóvá lesz, hogy néhányan urunk ellen fenekednének, ezeket mindenkép feladjuk ő fenségének, a mint igaz szolgáihoz illik s ő fensége szolgálatában ezentúl nagyobb engedelmességgel leszünk s azt nagy tiszteletben fogjuk tartani. S ő fensége szolgálatában jó szívvel és habozás nélkül készen vagyunk vérünk ontására. Ha azonban közülünk találkoznék valaki, a ki ő fensége, a mi urunk irányában ellenséges módon viselkednék, álnoksága, hűtlensége kiderülvén, ez az ember, legyen kapitány, vagy csaus, vagy .... polgár (közrendű, közember) szörnyű halált haljon feleségével, fiaival minden irgalom nélkül. S az az eskü, melyet Dirbannal, a lovasokkal s egyéb emberekkel, kik a rosz, álnok és kárhozatos dologra egyesülvén, tettünk, eltapodtatik s ezzel semmis. Jövőben csak ő fensége a király, s ő fensége a mi urunk iránti engedelmességre tett esküt és hűséget fogjuk megtartani, akkép, hogyha akadna néhány zsoldos, kik rosz indulattal s lázadásra vágyódásból urunk ellen támadnának, mi ő fensége mellett maradunk, s egész erőnkkel mind halálig harczolunk