Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - PÓR ANTAL: Michelangelo Schipa; Carlo Martello Angionio. 429

430 TÖRTÉNETI IRODALOM. kek erre vonatkozó s egyéb oklevelei datumai helytelenül vannak megfejtve. Nem kerüli ki figyelmét Pray (Annal. T. 325.) azon állítása sem, hogy az Anjouház elsőben boldog Margitra vetette szemét ; a Krisztus jegyese azonban zárdáját a Nyulakszigetén elhagyni nem akarta. , Míg IV. László házassága gyermektelen maradt, addig Árpádházi Mária (szerző szerint) tizenhárom gyermekkel ajándékozta meg a nápolyi királyi házat.1

) Károly-Mar tel, a »primogenitus« születését pontosan meghatározni szerző se képes ; mégis Minieri-Riccio ellenében, kik azt 1271 őszére teszik (Genealógia di Carlo II. az Arcbivio Storico per le provincie Napolitane VII, 1. tábláján), szerzőnk valószínűnek tartja, hogy az már ugyanazon év tavaszán esett meg. A második fejezet bőven (18 — 46. lap) tárgyal Károly-Martel gyermekségéről s eljegyzéséről Klemeneziával, Habsburgi Rudolf római király leányával, kit 1281-ben elvittek Nápolyba. Az egybekelés 1287 folyamán történt, mire a következő 1288. évben (a napot ismét nem tudjuk) született ugyancsak Nápolyban Károly, a későbbi magyar király, ki majd Carlo Robertonak, majd rövidítve Carobertonak, néha Carlo-Ubertonak is nevezteték. (III. fej. 61.1.) A következő fejezetek Károly-Martelnek, mint trónörökösnek, királyi helyettesnek (vicere) és Nápoly kormányzójának dolgait adják elő, míg a hatodik fejezet a magyar kérdést, azaz Károly-Martelnek, illetve anyjának Kún László után való örökösödését veszi bonczkés alá ; eléggé jól és világosan fejtegeti azt, tovább haladván a történelemben egész addig, míg III. Endre Albert osztrák herczeget a hainburgi békekötésre kényszeríti. Aztán arra a kérdésre tér át : mikor koronázták meg Károly-Martelt királylyá? E kérdésre adatok hián kielégítő választ adni nem tud ; annyit azonban kétségen kivül helyez, hogy ') A genealogusok közt Mária gyermekei számára nézve abban van eltérés, hogy míg egy részök a gyermek-korukban elhalt Jánost és Trisztánt két személynek veszik, s ekként tizennégyre teszik a gyermekek számát ; mások, köztök Schipa is, János-Trisztánt egj' személynek veszik, s így csak tizenhárom gyermeket hoznak ki. Azt hiszem, az előbbieknek van igázok. A Chronicon Siculum, mely a. XIV. század közepén keletkezett, szerzője tehát egy időben élt Árpádházi Mária gyermekei legtöbbjével, különben pedig nápoly-városi lakos volt, szintén tizennégy magzatot ad Árpád házi Mária királynénak ; valaminthogy határozottan és világosan megkülönbözteti Jánost Trisztántól ekképen : »Sextus (filius) fuit d. Johannes, qui mortuus fuit clericus parvnlus. Septimus Tristanus, qui natus fuit tempore, (quo) pater suus erat captivus in Sicilia et mortuus fuit parvulus.« — Wertner szintén tizennégy gyermeket különböztet meg. (Turul, 1888.)