Századok – 1892

Értekezések - JAKAB ELEK: Magyar-lengyel unitárius érintkezések. - II. közl. 375

A XVI — XVII. SZÁZADBAN. 389 tartotta, a hadviselés allegóriája alatt tárgyalva a kettőnek egymáshoz miben hasonlítását és egymástól miben különbözését, eszközeiket sat. Utóbb magát egészen az orvosi tudományra adta s boldogságát szenvedő embertársai gyógyításában kereste ; némelyek szerint a jezsuitáktól mulatozás közben itallal megmérgezve halt meg, mások szerint betegtől rá ragadt pestises kór ölte meg. Fosztó U. István ezt tartja hihetőbbnek, s egy — az őt virrasztó deáktól hallott jellemző körülmény is ezt látszik igazolni. A deáknak ápolás közben feltűnvén a beteg tanár hátán levő foltok, kérdezte, mik legyenek azok ? Különböző szinű kelevény ek (pustulae variegatae) feleié az, s figyelmeztette, hogy a következő 12 órakor tartsa őt szemmel, mert az hozza el élete végét, a mi be is következett. Koporsója felett a híres szónok és nagy theologus Szent-Ábrahámi Mihály tartott beszédet. Közkedveltségben állott, sokáig emlegették őt köz részvéttel, mint a betegek testi-lelki orvosát.1) Halála évét följegyezve nem találtam. Hetedik ideiglenes szolgálattevő Wissowati András tógás deák volt két évig, ekkor a lengyel eklézsia költségén külföldi egyetemekre ment s tíz évig volt távol. Ez a nyolczadik időszak volt, mialatt nem rendes papok tartottak a lengyel templomban isteni tiszteletet, néha a jelesebb elméjű hallgatók catechetikai magyarázatát adták a biblia egyes helyeinek, míg mint — Kilenczedik rendes pap a külföldről 1722. jan. 23. visszaérkezett Wissowati szolgálatát elkezdette s azt lelkiismeretesen folytatta 1735. decz. utolsó napjáig, mely életének is utolsó napja volt. 0 1724. jan. 17. az árkosi zsinaton szenteltetett fel, s addig a lengyel hívek közt a keresztséget és az úrvacsora kiosztását más kolozsvári prédikátorok végezték. Sírkövére Bencze Pál iskolafőnök ez emlékverset irta : »Eletemtől megfosztva, élettelenül (exsangvis) fekszem itt. Utas ! tanuld megismerni a halál gyorsan siető útját. Az egek mozgó oszlopa önmagától megreped, s az idő a nemes márványt porrá őrli. Az ősök czímerei nem tartóztatják fel a bosszús halált, de a tudomány a halál e jogát kikerüli. Tiszta életnél s halált nem ismerő kegyességnél a Párkáknak nincs joga. Imc a kőoszlop hirdeti, mily vérből származtam, de életem erőteljes oszlopa ledőlt. Ősi vérnél fogva Yissováthi András voltam, az Isten házának élő oszlopa. Poroszország szült, de mint serdülőt Kolozsvár anyai szeretete dajkált, s fejemet örök díszszel övezte. Mert ott hirdettem lengyel nyelven (sarmatica lingva) tizenkét éven át buzgóan Isten titokzatos igéit, de elébb Németországon és Belgiumban tudományt gyűj') Histor. Eccl. sat. Lib 2. Vol. g. 233.1.