Századok – 1892

Értekezések - JAKAB ELEK: Magyar-lengyel unitárius érintkezések. - II. közl. 375

A XVI—XVIT. SZÁZADBAN. A kolozsvári eklézsia valóban az édes anya egész gondosságával volt rajta — így folytatja Uzoni — hogy a fejedelemtől engedélyt nyerve, szegénységén erőszakot tegyen, s szívének e megszaggatott darabjain nagymérvüleg segítsen: a mezteleneket ruhával, a szűkölködőket élelemmel, a szegényeket uti költséggel, az elfáradtakat kocsival látták el, emberséggel behozták városukba, falaik közé és hajlékaikba, sőt karjaikba, ágyaikba és nyoszolyáikba, asztalaikhoz ültették atyai indulattal, mint a .Jézus Krisztusnak a beth-thoronai uton (via Beth-thoronnensis) a latrok kezébe jutott összeszaggatott testét (Corpus imbricatum,) a szegény száműzötteket hasonló irgalmas részvéttel, egymással versenyezve ragadták ki egymás kezéből, azon idő körülményei közt példás buzgóságot tanúsítva. így telt itt be — Mélység kiált mélységet Bujdosók feje felett ! A többi szerencsétlenségre még az is következett, hogy a pestises anyaggal telített lég átjárván e bujdosókat, egy tizedrészt nem hagyott közölök életben, az egész nagy számból alig maradt meg 30-nál valamivel több családfő ; némely trinitáriusok irigysége ezek ellen is feltámadván, nem akarták megtűrni a hazában, s békéjét és nyugalmát e kevesekért is majdnem megzavarták. J)e az unitáriusok világosan kimutatták, hogy a fejedelmi engedélylyel beköltözöttek hozzájok tartoznak, az ő egyházi társulatuknak tagjai, s nincs semmi ok rá, hogy az ország törvényeinek kedvezéséből kizárassanak. Ez az üldözésnek véget vetett, a lengyelek békében maradtak, a kolozsváriak segélyével vettek a nyugat felé Monostorra vivő uton, a déli soron, nem messze a várkapuhoz, a papnak és isteni tiszteletre alkalmas házat, neve volt : a lengyel eklézsia háza, melynek első szobájában az isteni tisztelet tartatott lengyel nyelven, lengyel szokás szerént az imádság alatt térdelve, a hátulsó részben a prédikátorok laktak egymásután következőleg. Elsők voltak Siedliczki Pál és Dámianovits János. E két öreg lengyel pap a száműzöttekkel jött be. utóbbi nem sokára egy kis csoporttal Belső-Szolnokvármegye alsó kerületében, a Nagy-Szamos balpartján levő Bethlenbe, az akkor unitárius Bethlen főurak oltalma alá költözött át, mely egyház ott a XVIII. század végéig állott fenn, a mint hátrább elő lesz adva. Dámianovits prédikátorról megjegyzendő, hogy őt .Tárai Sámuel, kolozsvári plébánus, a tatárok beütésekor némely ingó javainak a várba bevitetésével bízván meg, a mint abban foglalatoskodott, a tatárok a vár falai mellett elfogták, a honnan csak két hét múlva szabadult ki, s így költözött a plebánus segé-SZAZADOK. 1Ö92. V. FÜZET. 2G