Századok – 1892

III. Tárcza - Önálló czikkek - Bodnár Zsigmond. Dr. Váczy János birálatára. 351

352 tàucz a. akadok, az új eszme küzdelmét körülbelül 1875-ben látom megszűnni. Mintegy 30 35 évig küzd egymással a két eszme, ekkor teljesen legyőzte a nemzeti s azóta minden politikai, vallási, nyelvi, tanügyi stb. reform csak a nemzeti eszme irányában lehetséges. Ma lehetetlen volna minden neologia, a polgári házasság behozatala, a vallás-, sajtóe's polgári szabadság gyarapítása, kiterjesztése, az ideális irányú művészet, költészet, a körmondatos stílű elbeszélés, minő a Carthausi, háttérbe szorult a szociális, a politikai, a hősi óda stb. Ma lehetetlen volna keresztülvinni oly reformot, mely megszünteti az eddigi decentralisatiót és helyébe centralisált kormány kezébe adja a hatalmat. A mostani úgynevezett iskolai reformok, az egységes középiskola sem egyéb, mint a nemzeti eszmének teendő szolgálat. A XVI. században az új eszme behozta a megjavított közoktatást. 1570-től mintegy 1650-ig, a két eszme küzdelmének végéig mindenütt kiváló iskolákat találunk, katholikusoknál úgy, mint protestánsoknál, a XVII. század második felében a diadalmas nemzeti eszme alatt megszűnik az iskola annyira követelő lenni, a tanítás józanabb, szelídebb és észszerűbb lett. Comenius helyes javításait mindenfelé szívesen fogadják. A tanítás mesterei könnyíteni akarnak tanítványaikon. A sok könnyítéssel végre a közoktatás egészen elsatnyúlt, míg a XVIII. század új eszméje ismét újjá nem alakította. 1770. után a mult századi reactio első megjelenésétől kezdve teljes győzelméig (1800 körül) ismét az utilitárius oktatás, a sokat és jól tanítás dívik, ezután lassankint mindenfelé elernyed az oktatás, míg a liberalismus új eszméje ismét át nem alakítja utilitárius szellemben. Ma újfent az ernyedés útján van. A két eszme küzdelmének éveiben vannak a nagy lyrai költök, különösen akkor, midőn a két eszme a legerősebb harczot vívja. Ebbe esik Balassa, Berzsenyi, Petőfi szereplése. Balassa, Petőfi az actio idején születtek, Berzsenyi az új eszme alkonyán (1776.); 17 — 25 éves koruk a nagy összeütközések idejére esik. Berzsenyi tanuja a nagy nemzeti háborúknak, elméje azután elborul, hogy az új eszme hajnalán ismét magához térjen. A reactio megjelenésével találkozunk az igazi elbeszélők és drámaírókkal, a l'art pour l'art mestereivel, míg az actio idejének elbeszélői és színműírói rendesen czélzatosak és annyira idealisták, hogy e műfajokban nem tudnak örökbecsűt teremteni, mert ezek a vealismus bizonyos fokával járnak. Ezeket kellett volna megczáfolni Váczynak, de hogy tehette volna, mikor ilyen bohó dolgot mond: »Petőfi épen az actio kellő közepébe esik« (248. 1.) Természetes, hogy a ki így ismeri a történeti jelenségeket, az nem értheti meg az elméletet. Ezért mondja azután, hogy »Arany János ugyancsak az actio korában írja meg Toldi első és harmadik részét, holott B. szerint nagy epikus csak a reactio korában léphet föl.« Természetes, mert 1840. után nemcsak a müveit nyugaton, hanem nálunk is föllépett a reactio az újítók ellen s megindult a két eszme harcza. — Váczy állítja, hogy Vörösmartynak az actio idején írt müveiből nem