Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - DR. WERTNER MÓR: Genealogischer Hand- und Schul-Atlas von Dr. Ottokar Lorenz 342

342 történeti irodalom, domine folytonos éneklése közben a templomot kiürítették. Mielőtt a templomot bezárták, még köveket hajigáltak le a szószékről, annak jeléül, hogy úgy dobja el isten is a bűnösöket. Nem szólt többé harang, sem misét, sem szentséget nem szolgáltattak. Ennek hatása a rómaiakra közvetetlen volt. A kiket Arnold fel akart szabadítani, nem voltak szabadok. A szabadságról képzelődő quiritek meghunyászkodtak s politikai álmukat szívesen odaadták a pápa kegyéért. A nagyhét szerdáján a megfélemlett senatus már követséget küldött a pápához. Bresciai Arnold pedig kiszökött Rómából s míg Adorján a Lateranba vonult, ő a Campagnában tévelygett Tudva van, hogy nemsokára Barbarossa kiszolgáltatta a pápának. Arnold még a bitófa alatt is hirdette tanai igazságát. Különben Barbarossa is meglakolt Arnold kiadásáért. Húsz évig kellett harczolnia a pápákkal. A besançoni országgyűlésen 1157-ben kezdődött az ellenségeskedés, mikor Roland, a pápai kamarás a büszke Barbarossát a nagyok jelenlétében a cardinálisok testvérének s a pápa hűbéresének nevezte. S végződött 1177-ben a velenczei békével, a mikor Barbarossa a San-Marcoban ugyané Rolandnak, akkor már III. Sándor pápának papucsát csókolta meg. A magános askétának nem kellett szégyenkeznie a bitófa alatt. A pápa erősebbnek mutatkozott, mint a középkor egyik leghatalmasabb császára. S mikor ezt látjuk, nem mosolygunk többé Arnold utopistikus törekvésein, hanem eszméjébe vetett hitét bámuljuk. B. Genealogischer Hand- und Schul-A/las von Dr. Ottokár Lorenz, Professor an der Universität Jena. Berlin, Wilhelm Hertz. 1892. Míg a történeti segéd-tudományok, nevezetesen pedig a genealógia ápolásával és feldolgozásával évszázadunk kezdetéig majdnem kizárólag hivatásszerű történetírók, történettanítók foglalkoztak : e század utolsó három negyedében ebben az irányban határozott visszaesés állott be ; — az e téren való kutatás korifeusai, kezdve az egyetemi tanáron, végezve a legutolsó középiskolai tanítóval, a genealógiát gőgös megvető mosolylyal gyakorlati haszon nélkül valónak, szükségtelennek nyilvánították. Csakis így eshetett meg, hogy a herald.-geneal. egyesületek tagjai s a genealógiának mezején működő specialisták olyan egyénekkel egészítették ki magukat, akiket ex cathedra dilettáns történetíróknak tekintettek. Ilyen viszonyok között már magában véve az a körülmény is figyelmet érdemel, hogy olyan kiváló állású és tekintélyes történetíró, mint Lorenz Ottokár tanár, geneal. kézi- és iskolai atlas