Századok – 1892
II. Könyvismertetések és birálatok - B.: Hausrath; Adolf: Arnold von Brescia. 336
történeti irodalom. 337 brand theocratikus állameszméje így nem valósul ; a harczokból a városok nagyobb önállósága fejlődik. Nem ó-testamentumi, hanem antik minta szerint szervezkednek ; a nép, a senatus, a consulok respublikájáról álmodoznak. Yilági s egyházi irányzatokból, egyházi reformtörekvésekből s a régi római szabadság gondolatából, a biblia s a római jog hatásaiból így alakul össze egy ellenmondásos képzetkör, melyet Bresciai Arnold képvisel. A középkori szerzetes eszméje egyesül benne antik emlékezésekkel s jogászi tanokkal. így lesz az asketából heves harczos, félig néptribun, ki reformtörekvéseiben az olasz városi nép függetlenségi ösztönével találkozik. Ez az ösztön még zavart, forrongó. Ilyen zavart, forrongó még Arnold is. De mert lelkesítő s szenvedélyes kifejezést tud adni annak, mi a tömeg szivében alaktalanul élt : kortársai benne a prófétát látták. Első szereplése helye Brescia, Milano és Veronán kivűl felső Olaszország leggazdagabb városa, melyről már Catullus énekelte : Brixia, Veronae mater amata meae. A longobard királyok alatt emelt dóm benne régi emlékekről szólt s a gazdag római maradványok ott mindig ébren tarthatták a multak emlékét. Arnold már pappá volt avatva, mikor elment Francziaországba, hogy Abälardot hallgassa. Ez alighanem 1125 előtt lehetett valamivel, mikor a hires askéta és tanító az ő regényét Heloise-zel már régen lejátszotta s tanát a szentháromságról a soissonsi zsinat kárhoztatta. Nog en t-sur- Seine egy csöndes, erdős völgyében ütötte föl tanyáját s újra tanítani kezdett. Itt is tódult feléje a tanulni vágyó ifjúság s csakhamar egész kis telepedés támadt az erdős helyen. S Bresciai Arnold is ide zarándokolt s nem annyira a dialektikában, mint inkább az askesisban s a hierarchia keserű megvetésében vált Abälard jeles tanítványává. Legalább az 1130-ban beálló schisma idején egészen Abälard invectivái értelmében támadja meg szülőföldén, Bresciában, a semmi szabályhoz nem kötött világi papságot. A schisma II. Incze és II. Anaklet közt több éven át tartott s bár Anaklet volt Róma tényleges birtokában, mégis II. Incze volt az, ki a német király s Francziaország elismerését kivívta. Petrus venerabilis Cluny-ben, Bernát a clairvaux-i apát s Prémontré-i Norbert mind neki hódoltak. Erre Incze az olasz püspökségeket is megtisztítani törekedett Anaklet híveitől s 1132-ben Bresciában is megfordult s Villanus helyébe Mainfredet tette püspökké. Arnold akkor már a canonici reguläres élén állott, mintegy prépostjuk volt s a bresciaiaknak szemefénye. Lángoló ékesszólása s askéta élete csakhamar a tömeg bámulatát vonta magára. Mint egy második »szent János a pusztában« lépett fel, sanyargatva testét; tűrt szó nélkül hideget, éhséget, szomjat s csak