Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - (DKP.) Francziaországnak Mexico elleni hadjárata. 332

332 történeti irodalom, észre, hogy ezekkel emlékiratainak becsét alászállítja és azok történeti hűségét compromittálja. Másodkézből vett állításainak mindig urát adja ugyan, de azért lényegileg mégis csak pletyka, a mit így elbeszél. Minden alapot nélkülöző állításnak kell tartanunk pl. azt, mit Frőbel Zimmern nevű bankártól, ez »ultramontán zsidótól« hallott, hogy Lichnovsky herczeget és Auerswaldot »magasállású személyiségek« gyilkoltatták meg,1) vagy a mit Erőbei »historische Thatsache«-nek mer qualificálni : hogy Teleky Sándor grófnak az Orsini-féle merényletben része volt.2) A naivság pedig, melyről szólottunk, egyebek közt abban áll, hogy szerző — ki egész életében mindig csalódott — emlékirataiban minden fontosabb eseményt előrelátott, előretudott és megjósolt.3

) Ez apróbb fogyatkozások és ízléstelenségek azonban, melyeket talán szerző aggastyán korának szabad betudnunk (szül. 1805-ben), nem vonnak le csak keveset ez emlékiratok igen nagy becséből. L. B. Francziaországnak Mexico elleni hadjárata. Oncken Vilmosnak »Egyetemes történelem« czímű nagy munkája igen nagy figyelmet keltett Mexicóban különösen azzal a kötetével, mely a Francziaország és Mexico közötti háború történetét beszéli el. E miatt a rész miatt az egész nagy munkát lefordítják spanyolra »História Universal« czímmel s most sűrűn foglalkoznak vele a napilapok is. Általában nagy elismeréssel adóznak Onckennek és munkatársainak úgy alaposságuk, mint pártatlanságukért. Hozzászólnak hírlapírók és szaktudósok egyiránt s mindannyian saját észrevételeikkel bővítik, vagy színezik az ismertetett jeles munkát. így az »El Universal« czímű napilap erősen vitatja, hogy III. Napoleon bukásának a mexicói hadjárat volt az igazi oka. »Azt állítják, — mondja a nevezett lap (1891. 258. sz.) — hogy azon hat év alatt, a meddig nálunk a franczia megszállás tartott, III. Napoleon császár 100,000-nél több katonát küldött s több száz millió frankot költött Mexikóra. De, ha meggondoljuk, hogy az 1864. év óta Francziaországban a közvélemény nyíltan ellene volt egy olyan expeditiónak, mely annyi emberbe és pénzbe került, s még hozzá olyan országért, a honnan oly kevés hasznot lehetett ') I. köt., 187. l. 2) II. köt., 457. és 522. 1. 3) Erre nézve meglepő példák II. köt.. 33., 275. és 306. 1. stb.