Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - PÓR ANTAL: Anjoukori Okmánytár. (Szerkesztette Nagy Imre.) VI. kötet. 325

326 történeti irodalom, A ki e föladatot megmérni képes, érti az örömet, mely a történettudomány mívelőjét elfogja, ha Nagy Imre mesteri kezéből egy új kötet okleveles gyűjteményt talál dolgozó-asztalán — daczára annak, hogy Nagy Imre nem ritkán részesíti a tudós közönséget ez örömben. Néhány hete, hogy bemutatta a Hazai Okmánytár VIII., fölöttébb értékes kötetét, midőn íme ! megörvendeztet az Anjoukori Okmánytár VI. kötetével, mely 414 kiadatlan oklevelet tartalmaz. Minthogy e kötetről is csak annyit mondhatunk, mint előzőiről, hogy az minden tekintetben gazdag : a történeti irodalom termékenysége mellett még e rovatnak se lehet szoros föladata, hogy e gazdagságot részletezve bemutassa. Mindamellett meg nem állhatjuk, hogy — mint pajkos ifjúságiinkban a kalácsból a mazsolát — ki ne csipkedjünk egyes adatokat, melyek a mű első áttekintésekor szemünkbe ötlének. Alighanem legérdekesebb az a levél, mely arról tanúskodik, hogy Kont Miklós nádor Tordán, 1355. május 20-án, a király személyében közgyűlést (congregationem generalem) tartott az összes főpapok, főurak, nemesek, székelyek, szászok, oláhok és minden rendű erdélyrészi emberek számára. (321. 1.) Ehhez sorozható a másik (234. 1.), mely véget vet különböző fölvétünknek arra nézve, hogy miért nevezték I. Károly és Nagy-Lajos királyok proximus-okaak, azaz süvöknek Farkasfia Szécsényi Tamás erdélyi vajdát, utóbb országbírót? Mert birjukimmár az egyességet, melyet a nevezett Tamásnak első házasságából származó fiai : Mihály püspök és Konya mester mostoha-anyjokkal, Ossvéczi (Auschwitz) László herczeg leányával, a királyi ház vérszerinti rokonával, Annával, mindennemű követelésének kiegyenlítésére 6000 arany forintban, 150 anyakanczában és három budai házban, Lajos király előtt kötöttek. Uj világot vet Nagy-Lajos magyar király és IV. Károly császár közötti viszonyra Lajos királynak 1353. nov. 18. kelt adományos levele, melylyel Kont Miklós (nádort) és öcscsét Lőköst, a királyi étekfogók és pinczések mesterét a nyitramegyei Zöldvár és Ülső birtokokban megerősíti. Értesülünk e levélből, hogy János néhai cseh király Lackfi Istvánt megajándékozta volt valamely csehországi birtokkal, viszont Lajos király Viskó nevű cseh urnák a nevezett nyitramegyei birtokokat adta. János fia, IV. Károly császár és cseh király azonban jónak látta a cseh birtokot Lackfi Istvántól elvenni, a miért Lajos király is megfosztandónak találta a cseh Viskót adományától mindaddig, míg a császár a Lackfiakat veszteségűkért jószágban vagy pénzben kielégíteni nem fogja. (136. 1.) — Ugyancsak érdekelt bennünket a lengyel eredetű Marocsuknak, beregi vármegye-ispánnak az esztergami