Századok – 1892

Értekezések - VERESS ENDRE: Az oláhországi Nasturel-család genealogiája. 317

nasturel-család genealógiája. 319 dédunokája még 1518-ban száműzetett Magyarországból ? S bogy az Oláhországba menekült gróftól származott az a fentebbi Torna bán, kit Lipót kitüntetett? Vagy talán itt Oláhországban tett volna az osztrák császárnak valami oly szolgálatot, mely őt a kitüntetésre és esetleg dédapja száműzetése folytán valószinűleg elvesztett hazai jószágai és rangjába való visszahelyezésére érdemessé tette ? Még ellentmondóbb az epitaphiumnak az a része, hogy az imént említett és száműzött Udricsa Nasturel gróf Magyarorországon a Bánát nagybánja s az akkori magyar hadsereg főhadvezére volt ! ( )nkénytelenűl fel kell erre ezt a kérdést vetnünk, hogy egy ily főrangú embert nálunk, bűnössége folytán vájjon egyszerűen száműztek-e s nem illették-e más súlyosabb büntetéssel ? De meg, ha valóban bánáti bán és főhadvezér volt, lehetséges-e, hogy egykorú hazai okleveleinkben sehol még csak egyszerű neve se forduljon elő ? Holott az azidőbeli XVI. századi bánok mind ismeretesek s talán még ama valódi bán és főhadvezér neve is megmondható, ki az Udricsának tulajdonított hivatalokat viselte? Vagy nem állhatna-e fenn az a feltevés, hogy a családot otthon nálunk más, pl. Gombás, Gombos néven keressük, a mi a Nasturel (nászture) magyar fordítása? Amennyiben feltételezhető lehetne, hogy a hazánkból száműzött magyar főúr, Oláhországba menekülésével magyar nevét is oláhosította szokásaival együtt ! De forduljunk a Nasturel-ek oláhországi története felé, mely már ismertebb, mert itt 300 éven át mindig volt a családnak egy-egy nyilvánosan szereplő férfi- vagy nőtagja. Láttuk, hogy a legelső Nasturel Udricsa vagy Udriste a felirat szerint 1518-ban száműzetvén Magyarországból, Oláhországba jön s itt mindjárt jószágokat vásárol. Hogy honnan volt annyi pénze a száműzöttnek — ugyan különös, de a hagyomány szerint is, már két év múlva övé a roppant terjedelmű Her esti uradalom és ugyanekkor (1520-ban) felépíti itt kőből, máig is épségben álló nagy kastélyát. Az így az oláhországi bojérok közé lépett alapító gróf 1526-ban halt meg 90 éves korában s a nagy földbirtok egész 1824-ig a családé maradt, midőn eladták I. Milos Obrenovics detronizált szerb fejedelemnek, kinek unokájától, rudnai báró Nikolicstól aztán néhány évre Sztolozsán volt román minister vette meg egypár millióért. A Bukaresttől délkeletre körülbelül 5 órányira fekvő kiterjedt jószágot, hol gyermekkoromban sokat vakáczióztam (s melyhez hét nagy falu tartozik) jól ismerem; mert azt 1860-ban és utána az akkoriban Oláhországba jött b. e. mérnök édes atyám mérte fel és tagosította, ma is élő öcscse, nagybátyám