Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Titkári jelentés. 271

273 hivatalos értesítő. alakult Társulatot? Valóban, küszöbén az annyi lelkesedéssel felkarolt milleniumi ünnepnek, erre gondolni sem lehet. S ha nekünk kettőzött erővel kell arra törekedni, hogy a mondott ünnep megüléséhez az anyag összehordásával hozzájáruljunk, az ügybarátok támogatása segítségünkre leend, hogy kötelességünket teljesíthessük. Hogy egy századnegyedre terjedő életünk alatt mivel járultunk a Társulatunk által kitűzött feladatok megoldásához, arról más alkalommal keilend beszámolni ; feladatunk most a mult év működésének képét adni. A nyilvános ülések alatt tartott felolvasások s Társulatunk folyóiratai mutatják be az eredményeket. A »Századokéban 15 értekezés tisztázza a magyar történet egyes részleteit, még pedig hazai és külföldi kutatások eredményeinek felmutatásával, s a választmány egy elhatározása lehetővé tette, hogy jövőre a külföldi, főként a szláv irodalom magyar vonatkozásai nagyobb tért találjanak e folyóiratban, hogy ilyen módon történetírásunk látköre szélesíttessék. A Történelmi Tár a történelmi anyagnak s adatoknak gazdag kútforrása, melyek nemcsak hazai nyilvános és magános (a kassavárosi, a gróf Teleki, a Forgács, az erdélyi káptalani), hanem számos külföldi — a bécsi, párisi, drezdai, lengyel, cseh, svéd — levéltárakból meríttettek, s ezek annyival becsesebbek, mert a távolság miatt nehezebben hozzáférhetők. A Magyar Történeti Életrajzok három életrajzot hozottillustratiókkal ellátva. Sajtó alatt van s nemsokára meg fog jelenni a gróf Zichy-család Okmánytárának Vl-ik s a Házi Történelmi Emlékeknek Il-ik kötete. Nemsokára sajtó alá kerül a gróf Teleki nemzetség levéltárának I. kötete, s rendezés alatt áll »az Apor nemzetség levéltára«, mely hazánk családi levéltárainak gyűjteményét nagybecsű adalékkal fogja annak idején szaporítani. Választmányunkat a letűnt év súlyos veszteségekkel látogatta : három buzgó és nagy érdemű tagját vesztette el. Részvétének ós sajnálatának a választmány nemcsak jegyzőkönyvileg adott kifejezést, hanem intézkedett, hogy felettük emlékbeszéd tartassék. Az alapító és évdíjas tagok közül is több olyant vesztettünk, kik sikerrel foglalkoztak a történetírással. A rendes választmányi üléseken részvétének kifejezést adott a választmány. Egyenként a folyó, évben megjelenendő Névkönyvünkben lesznek felsorolva. És most megtörténvén a beszámolás, szeretném felvetni a kérdést, hogy a mi történetírói nemzedékünk megtette e úgy kötelességét, mint azt tőle meg lehet várni, s lia a válasz elől ezúttal kitérek, nem az ítéletet kívánom kerülni, mely a mi munkásságunkat még mindig az előkészítés nagy munkájának jelentené ki. De siettetni kell az előmunkálatokat : az idő nem vár,