Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - DR. VÁCZY JÁNOS: A magyar irodalom története. (Irta: Bodnár Zsigmond.) 243

247 történeti irodalom. lyok kiváló nagyságában rejlik, de azért még sem állott meg addig, míg élete biztosítva nem volt. Aztán igazán véve lassú haladásnak ezt nem is lehet mondani, kivált ha tekintetbe veszsziik az actio természetét, a mely az ember legconservativebb nézeteit volt átalakítandó. E pontnál azonban kénytelenek vagyunk kissé megállapodni. Bodnár előadván, hogy a reformatio eszméje eljutott az unitarismusig, így folytatja : »ekkor kimerült, elveszté erejét, feltámadt ellene a nemzeti eszme, a fentartó idea, a tekintély«, stb, Mind amaz eszmék, melyek a világtörténelem nagy korszakait megteremtették : az emberiség haladását czélozták ; a kereszténység, a renaissance, a reformatio, a philosophiai áramlat a mult században, stb. Ez áramlatokhoz számítja az illuminatismust is, a melynek hatása eltörpül amazoké mellett. De bizonyos, hogy egynek sem volt elhatározóbb fontossága, mint a reformatiónak. Valóban nem tudjuk, hogy éppen a nemzeti eszme, afentartó idea lépett volna föl ellene. Hiszen épen a reformatio a nemzeti eszme szolgálatába szegődött, ezért is volt hatása egyetemesebb, mint például a renaissanceé. Ez alakult fentartó ideává. Vagy az volna a nemzeti eszme, a mely a latin nyelv hatalmának és fényének árnyékában a régi, elerőtlenedett egyházi uralom jogaiért küzdött ? Az actio és reactio szembeállítása mindenütt hasonló gondolatokat ébreszt bennünk, a hogy eddig e fogalmakat értettük. Ha Bodnár másként akarja értetni : kár volt először e fogalmakat nem tisztáznia. Ezekről azonban sehol sem világosít fel bennünket, mindössze egy helyen, mikor Nisardról beszél s utánna veti, hogy Nisard a fegyelmet és hagyományt összezavarja az észszel, akkor mond ennyit, hogy »ez 2lZj ci mit mi reactiónak nevezünk«. De ha hagyomány és fegyelem egyértelmű nála a reactióval : még kevésbbé állhat meg a föntebbemlített szembeállítás. Hogy mily műveket fejt ki az actio és reactio : ennek megállapítása szintén nem mondható általános érvényűnek. Tagadhatatlan, hogy az eszme-áramlatok hatással vannak az írókra, költőkre, művészekre, államférfiakra, de a műfaj, a mely általuk az egész nemzethez szól, mégis első sorban tehetségük és egyéniségük mértékének bélyegét viseli. Aztán Bodnár feledni látszik,, hogy az eszme áramlatának megvan a maga specialis útja. A jelen század eleje bizonyára politikailag a reactióé, irodalmilag már az actióé s innen halad át a társadalom és politika ösvényére. Csak egy pár példára szorítkozunk. Bodnár azt állítja, hogy nagy lyrikus csak az actio és reactio érintkezésekor fejlődhetik ki. Nem szólunk a franczia, angol és német irodalnmról ; de a magunké ellene bizonyít e felfogásnak. Berzsenyi híres ódáit