Századok – 1892

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Csongrádvármegye főispánjai - II. közl. 213

222 zsilinszky mihály. Nem kívánunk ezúttal annak bővebb fejtegetésébe bocsátkozni, minő okok indították a kormányt arra, bogy a főpapokat ily fontos világi állásokra alkalmazza. Annyi bizonyosnak látszik, hogy ezt a nemzet zöme mindig visszaélésnek tekintette. Ezt bizonyítják azon törvény czikkek, melyeknek értelme szerint az országos rendek sokszor arra kérték a királyt, hogy főispánságokat papi személyeknek ne adományozgasson. De királyainknak mindig nagy szükségök volt a főpapokra ; egyrészt azért, mivel nagy erkölcsi hatást gyakoroltak a nép ingatag és könnyen félrevezethető lelkületére; másrészt azért, mert tényleg bandériumokat tartottak, s nem egyszer a csatatéren is megjelenve, tényleges részt vettek a honvédelem kötelességének teljesítésében. Azon időben (1647), midőn Csongrád Heveshez csatoltatott, az egri püspök és hevesi főispán Jakusith György volt. Ez a jeles férfiú a hires Thurzó György nádornak unokája lévén, sok tekintetben türelmesebb gondolkozású volt, mint más püspöktársai. A linczi békekötésben nagy érdemeket szerzett magának, mint a császárnak az erdélyi fejedelemnél járt követe. Ez volt az a főpap, aki mint veszprémi püspök, 1642-ben Ferdinánd király követe gyanánt járt Erdélyben ifjabb Rákóczy György lakodalmán, hogy urának szerencsekivánatait tolmácsolja a fejedelmi családnál. Szókimondó, egyenes természeténél fogva, mikor Rákóczy a nála levő franczia követnek azt inondá, hogy Ferdinánd még a protestánsok támogatására is számíthatna, ha az 1608 óta szenvedett sérelmeiket orvosolná, Jakusith kijelentette, »hogy a császárnak nem áll hatalmában, hogy a religio szabadságát s az elvett templomokat visszaadhassa a clerus ellen.« Ezzel nem a saját meggyőződését, hanem a királyt befolyásoló Lippay György esztergami prímásnak nézetét tolmácsolta. S valóban ezzel a pár szóval egészen híven jellemezte a politikai helyzetet, s okát adta annak, mért kellett annyi ártatlan vérnek folynia az országban, míg a linczi békekötés nagyneliezen létrejött. Utódja az egri püspökségben és hevesi főispánságban Kisdy Benedek volt. Ekkor azonban Csongrádvármegye — mint tudjuk — törvényileg elvált Hevestől ; nem azért, hogy önállóan már külön vármegyeként szerveztessék, hanem csak azért, hogy a Rákóczy György halála után a Ferdinánd király jogara alá került Borsod vármegyéhez csatoltassék. Ugyanis az 1647: 108. t. ez. azt mondja, hogy az ország rendei csak addig kívánják Csongrádot Heveshez csatolni, »míg az ahoz közelébb eső Borsod vármegye ő Felségének birodal-