Századok – 1892

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Csongrádvármegye főispánjai - II. közl. 213

csongrád varmegye főispánjai. 215 az általa elfoglalt országrésznek birtok- és adóviszonyait. 1545-ben kincstárnoka Clialil bég által elkészíttette a későbben oly nevezetessé vált Deftert, vagy is az új adólajstromot, mely szerint az elfoglalt magyar vármegyék a budai begler bég alatt tizenkét szandsákságra osztattak fel. Csongrádvármegye részint a szegedi, részint a szolnoki szandsáksághoz tartozott. Fekvésénél fogva majd a szegedi, majd a szolnoki, majd a gyulai, sőt gyakran a nagyváradi várhoz is tartozott munkásokat szolgáltatni. Fráter György 1542-ben az Erdélyhez tartozó nyolcz magyarországi vármegyének, t. i. Külső-Szolnok, Bihar, Zaránd, Békés, Csanád, Csongrád, Arad és Temes rendeit Nagyváradra hívta össze, külön országgyűlésre. Ott is leginkább az adó ügyekről tanácskoztak. De csakhamar meg kellett győződniök a felől, hogy magokban véve így külön nem tarthatják fen magokat; kénytelenek voltak közigazgatásilag is Erdélyhez csalakozni. Az 1544-ki gyűlésen kimondották, hogy részt vesznek a töröknek fizetendő adó viselésében s ehhez képest a reájok eső részt egymás közt ki is vetették. Még ezen év augusztusában a Tordán tartott erdélyi országgyűlésen már a fenti magyar vármegyék rendei is részt vettek, a mi által az egyesülés tényleg végre volt hajtva. ') Hogy az 1546-ban Pozsonyban tartott országgyűlés alkalmával hozott 32-ik törvényczikk egészen hallgat az alföldi vármegyékről, az kétségtelenül szintén azt jelenti, hogy ezek akkor már államjogi kapcsolatban állottak Erdélylyel. Minthogy pedig a kiskorú János Zsigmond helyett uralkodó urak nem voltak képesek ezen vármegyékben sem a közrendet, sem a békét fentartani, az elégületlenség általánossá lett. Az ekkor tartott részleges országgyűlések szomorú képét tüntetik fel a közigazgatásnak, mely voltaképpen nem volt egyéb, mint a főuraknak korlátlan zsarnokoskodása. Az ennek következtében majdnem állandóvá lett belháború csak akkor szűnt meg, mikor Ferdinánd és Izabella között létre jött a diószegi szerződés, mely szerint ez utóbbi a neki hódolt országrészt és a koronát Ferdinándnak adja. Ez történt 1551 -ben. Izabella fájó szívvel és könyes szemekkel távozott el Magyarországból. A következő 1552-dik évi február hó 22-kére összehívott pozsonyi országgyűlés az általa hozott első t. czikkben elismeri, hogy Erdély és az alsó részek visszakapcsoltalak. A 20-dik törvényczikkben kimondatik, hogy Ferdinánd és János királyok ') Szilágyi S., Erciélyorsz. történetei. 289. 1.