Századok – 1892
Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: Kik voltak az első érsekek? - III. közl. 201
kik voltak az első érsekek ? 211 szerű igazságot? miért kellett oly sokáig tévelyegniök, miért a fejüket annyira törniök, a nélkül, hogy az első érseket meglelték volna? I)e csak csodálkozhatnánk, valójában nem csodálkozunk ! Mint egy sötét borús felhő állott összes eddigi iróink előtt Hartvik tekintélye és ezen szerencsétlen író legszerencsétlenebb sora : Eundem Astricum presulem, qui alio nomine Anastasius dictus est, ad limina apostolorum misit. ') Ezen állítás éppen olyan hamis, mint az, hogy Meskó lengyel fejedelem 1000-ben koronáért folyamodott Rómába. A német nevek, mint a minő volt Ascherik az egyházban, a X XI. századokban polgárisultságot nyertek, azokat szerzetbelépés alkalmával nem változtatták. Günther, Tangmár és mások a fogadalom letétele után is régi nevüket viselték. Az »Ascherik« név meg éppen olyan, hogy a mint kimutatható, püspökök, szerzetesek viselik a IX—X. században pl. egy fuldai fölszentelt szerzetes (Baroni, Annál. eccl. X. k. 20. 1., Pertz, Script. Vet. III. 608, 614.11.) S éppen ezért már a dolog természete is mutatja, de meg feljebb részletesen is kimutattuk, hogy Hartvik ezen állítása mese. Ezen szavakkal Hartvik először is ő maga olyan szövevényes hálóba került, a melyből kibontakozni nem tudott és maga után vitte összes Íróinkat. Hiába igyekezett abból kibontakozni már a mult században Szvorényi (Aemoenitates Ease. I.), hiába emelte föl figyelmeztető szavát Szalay, még ma is, mikor az egykorú adatok oly világosan mutatják, hogy Hartvik fentebbi sora hiábavaló mese, vagy ha úgy tetszik : gordiusi csomó, a melyet ketté kell vágni, még ma sem tudnak iróink a Hartvik bűvös varázsa alól szabadulni. Knauz, Pauler2) és utána Balics8 ) inkább egy mesés Asztrik-Anasztázt gondolnak ki, a helyett, hogy egy XIII. századbeli író tévedését egyszerűen elvetnék. De iróink még más egyházi férfiakat is emlegetnek első érsekekűl. Nevezetesen először is Domonkost. Hivatkoznak pedig a pannonhalmi kiváltságlevélre. Ebben olvasható, hogy a somogyi fölkelés alkalmával a király egyik segítője Domonkos érsek vala. A mily nagy nehézséget okozott ennek kiegyeztetése más egykorú adatokkal számos Írónknak, épp oly kevés fejtörést ad nekünk. Szent-István oklevelei cz. tanulmányunkban részletesen bebizonyítok, hogy a pannonhalmi kiváltságlevél év nélkül szűkölködik és íratását 1030 tájára kell tennünk. E kiváltságlevél tehát csak annyit bizonyít, hogy 1030 körül az a Domonkos nevű ') Az V. fejezet kezdő mondata Mátyás Fl.-nál I. k. 44. 1. a) Századok, 1879. 109. 1. s) Baljes i. m. I. k. 107 — 109.
