Századok – 1892
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Nyomozások a pápai levéltárakban. - II. közl. 187
198 nyomozások erősség költségei még néhány évig igénybe veszik az érsekség jövedelmeit. Ezért azt a javaslatot tettem, hogy legalább az üresedésben levő püspökségek töltessenek be, az esztergomi érsekség pedig administrátort nyerjen a pécsi püspök személyében, ki tisztességes ellátásban, évi 4 5000 tallér fizetésben részesüljön, s kit ő szentsége saját belátása szerint néhány év tartamára erősítene meg.« Ezen javaslata csakugyan elfogadtatott. A püspökségek betöltettek. Telegdi Miklós pécsi püspök az esztergomi érsekség administrátorává neveztetett. A következő években ismételten megújították a nunciusok kísérleteiket úgy az esztergomi érsekség, mint az időközben megüresedett püspöki székek betöltésének kieszközlésére. A kormány azonban a helyett, hogy álláspontját elhagyná, az 1592-ik évben annak nyilt védelmezésére határozta el magát, és eljárásának indító okait a nuncius útján a szent-szék elé terjesztette. Rómában természetesen nem ismerhették el azok jogosultságát. Azonban tűrték a helyzetet, a melyet megváltoztatni nem állott hatalmukban. »Nem tehetünk egyebet — írja egy alkalommal az államtitkár — mint siratni a késedelmet és bevárni a kedvezőbb időket!« A nuncius utasíttatott, hogy ha már az esztergomi érsekség és az egri püspökség betöltését nem lehet kieszközölni, legalább a csekély jövedelmű és török területen fekvő püspöki székek betöltésését igyekezzék kivinni. Majd a szent-szék abban is kész volt megnyugodni, hogy a kinevezendő esztergomi érsek bizonyos számú hadak tartására köteleztessék és jövedelmeinek egy része a véghelyek ellátásának költségeire tartassék fönn ; tekintetbe véve azt, hogy szemben a török hódítással, az egyház, a vallás megoltalmazása forgott kérdésben. Végre 1596 tavaszán czélt értek erőfeszítései. Kutassy János győri püspök esztergomi érsekké neveztetett ki. Valóban méltó csodálatot kelt fel az a kitartó szívóssággal párosult önmegtagadás, a mit a szent-szék diplomatái ezen ügy tárgyalásánál tanúsítottak, soha sem vesztve el türelmöket és soha sem csüggedve — huszonhárom esztendő lefolyása alatt.