Századok – 1892
II. Könyvismertetések és birálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Orosz történetirás. - I. közl. 145
151 történeti irodalom. az újabb kor történetét illustrálják, de sok van köztük olyan, melyek éppen 10 -20—30 év, előttről szólnak. *) Másutt ez legalább is szokatlan, de nem Oroszországban, a hol a történelem lapjai hamarább telnek meg, s oly sok mindennek idő előtt kell végét érnie. Innen az a mohó előszeretet az actualitások iránt, sőt e miatt a levéltáraknál is nagyobb liberalitást (persze nem egyéni, hanem dologi szempontból), kevesebb fontoskodást tapasztalunk. Más államok a nagyobb fontosságú iratokat rendszerint 50 — 100 évig tartják rejtve kíváncsi szemek elől. Csak igen nyomatékos tekintetek bírhatják rá, hogy ilyenekből idő előtt tegyenek valamit közzé, s akkor is e munkával csak kipróbált óvatosságu egyéneket (mint p. Poroszországban Sybelt az új német birodalom megalakulásának történetével) bíznak meg. Itt azonban nagy érdekű diplomácziai levelezések közlése, feldolgozása, — olyanoké is, melyek még ma is életben lévő személyeket érintenek — egyáltalán nem tartozik a ritkaságok közé. Maga az állam jár elől ebben is a jó példával, különösen a külügyi ministerium, s immár a ministertanács, az állami senatus, sőt a czár saját kanczelláriájából is megkezdődött nyilvánosságra hozása az ott felgyülemlett történeti anyagnak. Az összes folyóiratok, maga a napi sajtó is, bőven meríthetnek •e bizalmas természetű forrásokból. Természetesen a családi levéltárak sem zárkózhattak el ezen áramlat elől. A kiadott családi oklevéltárak, — milyenek példáúl a Voronczot herczegeké, mely már a negyvenedik kötet körül jár, vagy a tavaly megindult Kurakin berezegi családé stb. — az intim levelezésekre fektetik a fősúlyt s ezért rendszerint ott kezdődnek, a hol másutt azok már jóformán befejezést nyertek. Ámde csak akkor győződünk meg e levéltárak rendkívüli kiaknázásáról, lia a szinte beláthatatlan terjedelmű orosz biographiai irodalmon tekintünk végig, mely anyagát első sorban családi iratokból veszi s az életrajz •sokszor inkább csak ezen anyag kiadása végett Íródott. E vázlatos részletekből is kivehető már, hogy mennyi új tanúisággal kecsegtet az orosz történetírás, mekkora nagy dimensióíban, s szinte kápráztató változatosságában, s hogy milyen érdekesen tud elbeszélni. Ama varázs alól tehát, melyet az tudásvágyunkra s fantáziánkra oly ellenállhatatlanul gyakorol, — midőn az egészről valami összbenyomást is^ akarunk szerezni, — ítéletünk is alig vonhatja ki magát. Ámde az űj, az •érdekes és változatos, a tudományra nézve elvégre is merő külsőség, legtöbbször a véletlen érdeme. Eddig csak olyan iro') Például tavaly a nemrég elhunyt, Valujef gróf egykori ministernek naplóját közölte a hatvanas évekből. Tavaly előtt pedig a berlini eongressusról hozott adatai nagy szenzácziót keltettek az európai sajtóban.
