Századok – 1892

Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: Kik voltak az első érsekek? - II. közl. 131

dr. katlacsonyi janos. testét romlatlanul és fejéhez tett életiratát (vita ejus ad caput" posita). ') Bernriedeni Pál ezt beszéli Szt.-Wicterpről : 982. Henrik, augsburgi püspök három napi böjtöt hirdetvén ... és keresztekkel, szentek ereklyéivel Eptatumba jővén .... midőn végre régi. elődjét meglelte, Augsburg felé kezdé vinni. De később e szándéka megváltozott és visszavitte az ereklyéket Eptatumba s ott szerzett számára diszes nyugvóhelyet.2) Az iinnepies szenttéavattatás akkori menetéről a leghatározottabban tanúskodik Ulrik konstanczi püspök 1123-diki levelében: »Miután már régen több ízben fölkerestem az apostoli széket leveleimmel, Konrád konstanczi püspöknek az egyházak szokása szerint való szenttéavattatása végett, ezen megváltozhatatlan erejű feleletet kaptam : Altalános zsinatban föl kell: olvasni és meg kell birálni az ő életrajzát és azonkívül az általa történt vagy történő csodákra hiteles tanukat kell hozni.« 3

) Ugyan ily feleletet adott még előbb II. Orbán pápa Benedek rempelflegi apátnak: »Mert senkit sem szabad a szentek lajstromába fölvenni, ha egyrészt nincseuek olyan tanuk, akik az ő csodáit saját szemükkel látták s azokról bizonyságot tesznek, s lia másrészt azt egy zsinatnak közmegegyezése meg nem erősíti.« Hogy már VII. Gergely idejében ilyen vizsgálat előzte meg az iinnepies szenttéavattatást, azt mutatja magának VIT. Gergelynek azon l(j74-iki levele, melyben meghagyja, hogy a hívek ezentúl Herbert kölni érseket a szentek között tiszteljék. Mert az ő' szentségét igazolják: »et dum vixit in hoc seculo, facte per eum virtutes, et posteaquam illuc translatas est, et signa subsecuta. Vitavi eius stylo traditam vidimus, in qua inagnam eius sanctitatem didieimus«.5) Mind a kettőről, úgy az egyszerű, mint az ünnepies szenttéavattatásról bőven és világosan ír Szent-Gotthárd hildesheimi püspök ereklyéi fölemeltetésének egyik szemtanúja : »Ezen három (feljebb elsorolt) csodatételt szavahihető férfiak a közös gyűlésben elmondván, mindnyájan örvendve hallgatták, főpapunkat (Bertholdnak hívták) arra, amit magától is szívesen tenne, sarkalják : iigyekeznék minden módon, hogy a mi szt. püspökünket Gotthárdot a szentek közé iktassa .... Elhatároztatott tehát,, hogy . . . e végre külön imádságot mondjanak és alamizsnát osztogassanak. ') Pertz, Monum. Germ. SS. IV. k. 426. 1. ») U. o. IV. 427. 1. a) Pertz, Monum. Germ. SS. IV. 430. 1. *) Lambertini, De servorum Dei beatificatione. 43. 1. ") Migne 148. k. 658. 1.