Századok – 1892

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Közállapotok Csanádvármegyében a török uralom után. 107

"116 közállapotok csanád vármegyében* uralom ezen utolsó magyarországi bástyájának elfoglalását, ami még azon évi október hó 18-dikán történt. Temesvár után visszakerült csakhamar Pancsova, Kubin, Uj-Palánka és Orsova is, s következett 1718. évi julius 21-én a passzaroviczi béke, melynél fogva a Temesi Tartomány is felszabadult végre a 164 évi török iga alól. Jenő berezeg 1717. évi junius 21-én fölterjesztést intézett a főhaditanácshoz, melyben többi közt azt irja: »dass weder die gegenwärtige noch künftige Friedensumstände die Incorporirung mit Ungarn, wohl aber die Arth einer abgesonderten Provinz, wie Siebenbürgen, cum reservatione Dominii supremi territoriális zu Ihro Kaiserlichen Majestät Dienst einrathen könne.« A herczeg véleményéhez képest a bécsi kormány meggyőzte III. Károly királyt, hogy a birodalom déli határszéleit csak úgy lehet a török ellen biztosítani, s csak úgy lehet az alkotmányos szabadság után vágyakodó magyar és erdélyországi forradalmárokat erős, katonailag szervezett bástyák közé szorítani, vagyis Magyar- és Erdélyország birtokát a dinastia részére megtartani. ha a Tisza-marosi határőrvidék továbbra is meghagyatik s az egész Maros-Tisza-Erdély- és Dunaköz, mindenben Bécsnek alárendelve, katonailag szerveztetik, s Temesi Bánság nevezet alatt abszolút hatalommal kormányoztatik. Ennek következtében Károly császár és király, megfeledkezve a magyar rendeknek 1715-ben adott Ígéretéről, osztrák katonai provincziává tette az egész Maros-balparti vidéket, mi által Csanád vármegye régi területének a temesi részeken levő két harmada veszett el. A megyének Maros-jobbparti részén, melyet a nyugati oldalon Csongrád, északról Békés, kelet felől pedig Zaráud és Arad határoltak, Makó lett most a legkiválóbb helység. A szerb határőrség még benne lakott ugyan, de nem hatalmaskodott többé. Sőt elégedetlenül duzzogott, hogy a kuruez világban szerzett érdemeit nem méltányolta kellőkép a bécsi kormány. Midőn a béke és rend helyreállt, majdnem állandóan német katonaság is tanyázott Makón, s ennek oltalma alatt némikép bátorságosabbak lettek a közállapotok. Az elszéledt magyar nép visszatért lassan a mindennapi munkájához, az iparos megnyitotta műhelyét, a görög kereskedő a boltját, és a makói hetipiaezok is élénkülni kezdtek. Az immár kathol. parochiával is rendelkező Makó gyarapodni s magyarosodni kezdett ismét ; azonkívül kedvező folyami fekvése s régi városi tradicziói hivatottá tették, hogy a szűkebb határok közé szorult Csanád megyének, az elpusztult Csanád helyett, főhelyévé lépjen elő. Pecsétjén, melyet ekkor használt, s mely 1658-ból való, városnak czímezi magát.1) Mint ») Századok: 1871. évf. VII. f., 514. 1.