Századok – 1892

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Közállapotok Csanádvármegyében a török uralom után. 107

a török uralom utan. 113 tetett ugyan némi adó, s tartoztak az illetők a katonaság számára némi közmunkákat is végezni, de ez inkább a kincstár tulajdonjogának elismerése fejében, »in recognitionem juris dominalis« történt, a miért egyébként a szomszéd vármegyék s a szegény magyar lakosság részéről bőven lettek kárpótolva. A határőri katonaságot ugyanis a szomszéd vármegyék tartoztak készpénzzel fizetni s élelmi szerekkel ellátni, még pedig saját adókivetéseik alapján. Tudjuk ezt Bács, Bodrogb, Csongrád, Arad, Zaránd és Békés megyékről ; mert Csanádmegye, hatósági élete akkor valósággal szünetelt. ') Könnyen érthető, hogy a megyébe telepített ezen rácz határőrség leplezetlen antagonismussal találkozott a magyar lakosságnál, nemcsak idegen fajbelisége és a szerbeknek hazánkhoz való régibb ellenséges viszonya miatt, hanem azért is, mivel a magyar nép megaláztatásának okozóját és eszközét, s javainak illetéktelen osztályosát látta benne. Hanem a bécsi udvar és az uralkodó katonai párt is, mely a ráczokat politikai czélzatainak keresztülvitelére alkalmas eszközül kívánta felhasználni, csakhamar alaposan csalódott bennök. Uj lakhelyűkkel sehogy sem tudtak megbarátkozni. Maguktartásának mérvadója a haszonlesés volt, mely által ösztönöztetve, könnyen feledkeztek meg a császárnak esküdött hűségről, s eleinte tömegesen szökdöstek át a Temesvár vidéki szerbekhez, miglen Lipót császár kénytelen volt e szökéseket egy 1699. évi május 7-én kelt rendelettel, a Tisza-marosi határszélekkel szomszédos megyék utján, szigorú fenyegetésekkel, sőt jószágcontiscatióval is korlátozni.2) Midőn pedig veszély fenyegette a bécsi kormány magyarországi hegemóniáját, a szigort és fenyegetést menten jóra fordították, s különféle ámításokkal, a nagyravágyás ösztönének fölcsigázá•sával, a császári kegy biztosítékaival, néha kétszínű alattomossággal édesgették őket azon magyar nemzet ellen harczolni és kegyetlenkedni, melynek hazájában otthont találtak és jövőt kerestek. így, midőn 1703-ban a szenvedett elnyomás miatt fellázadt nemzet II. Rákóczy Ferencz zászlai alatt egész Felső-Magyarországot s Erdélyt úgyszólván rohamos előhaladással felszabadítá, s Lipót császár erejét a francziával és bajor szövetségesével folytatott háború egészen elfoglalá, a haditanács elnökévé lett Savoyai Jenő berezeg azt irta le Pozsonyból deczember 16-án Löffelholcz aradi ezredeshez, »hogy a ráczok bizalmát megnyerni igyekezzék ; de ha közülök valaki lázító beszédeket tartana, ítélje azt el és büntesse meg keményen.« 3) Pár nappal ') Szentkláray : Száz év Délmagyarország ujabb történetéből. I. 110.1. a) Magy. orsz. Itár. Cancell. kiadványok. 8) Bécsi es. és kir. hadi Itár.