Századok – 1892
Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Közállapotok Csanádvármegyében a török uralom után. 107
"108 közállapotok csanád vármegyében* űzött szerbek szállták meg az alsó Tiszát, felhatolván innen egész a Csepelszigetig. 1439-ben Brankovics György szintén nagyszámú szerb kivándorlót hozott magával az Arad és Zaránd megyékben fekvő világosvári uradalmába, kinek példája, után indulva 1460 65 táján Brankovics István és Vuk Szerém, Bács és Csongrád megyékbe vezette be a szerb menekülőket. Még nagyobb rajok jöttek később Mátyás király uralkodása alatt, midőn Kinizsy Pál nem kevesebb, mint 50 ezer szerbet telepített a Tisza, Temes és Maros mentén fekvő vármegyékbe. S ba tekintetbe vesszük az itteni szerb nép azon erősbödését is, melyet azok a Bolgárországból visszatérő Corvin János által Ulászló király országlata, s Iván czár a »fekete ember« bitorlásai idején nyertek : tiszta fogalmat alkothatunk magúnknak a régi Csanád vármegye ethnographiai képéről, amint az a XV. századtól kezdve a török uralom megszűntéig előttünk feltűnik. A régi Csanád vármegyének az Arankától a Kőrösig elnyúló egész területén sűrűn lakott a szerb népség mind az erődített helyekben, mind a városokban, mind a magyar jobbágyi községekben. Ugyan ez az állapot mutatkozik Csanád tőszomszédságában is. Egy 1649-iki kimutatás szerint volt Zenta körül nyolez rácz falu, Szeged körül a rácz falvak közt csak négy magyar falu, Csongrád körül szintén csak négy magyar, Mező-Vásárhely körül a rácz falvak közt két török és két magyar falu.2) Kétségtelen, hogy e nagymennyiségű szerb lakosság közül, daczára a török és német ellenségnél egyaránt teljesített kémi és árulói szolgálatainak, sok pusztult el századok folytán a félhold ellen vívott nemzeti küzdelmek, a német hadak nagy táborozásai és a kuruczvilág alatt ; de korántsem annyi, mint a hány ősrégi népes magyar helység veszett ki akkor hazánk délvidékének mappájáról. Midőn tehát Lipót császár az ipeki patriarchával bevonult szerb menekülőknek éppen a Tisza és Maros partjain tanyázó ráczság közt jelöli ki a telephelyeket, félreismerhetetlen politikai számításból cselekszi azt, hogy a jövevények az atyafiság közt otthon érezvén magokat, velők együtt tovább játszszák a szerepet, melyet I. Ferdinánd óta a nemzeti jogokért harczoló Magyarország és a hódító muzulmánság ellen magokra vállaltak. 1697-ben, a zentai diadal után, legott elrendelte a bécsi haditanács a Tisza-marosi határőrvidék szervezését. A Tiszán és Maroson letelepített ráczokból népkatonaságot, mozgócsapatokat állítottak fel. A császár engedélyezte nekik nemcsak a földbirtok . háborítatlan élvezetét, a szabad vallásgyakorlatot s az erdőségek ') Erkövy : A telepítési kérdésről. 8) Aesády : Magyarország belállapota.
