Századok – 1891

Értekezések - JAKAB ELEK: Emlékbeszéd báró Orbán Balázs felett - II. közl. 89

90 EMLÉKBESZÉD irásba foglalva, könyve az irodalomba vitte be. Ez báró Orbán Balázs egyik főérdeme, a miben ő az úttörő. Ö a hely szinén tanulmányozta a helyeket, a mikről irt, a falukban és városokban az embereket és társadalmat, háznál és családi körben a polgári és népéletet. Ezért oly közvetlenek, oly életelevenek leírásai. Ezért olvasták könyvét érdeklődéssel. Másik, a miben példát adott, az, hogy az iró a műépítészeti és ethnograpliiai tárgyakat, vidékeket és tájakat, a miket leir, rajzban és képben szemléltesse és testesítse meg. Ez a mult század irói előtt nálunk ismeretlen volt, szükségét nem érezték, hasznosságát nem tudták ; ő megelőzőinél nem talált használhatót. Az ötvenes években kezdettek közölni képes lapok s időszaki iratok hasonló tárgyakat rajzban s fametszetben, kőre ritkán, rézre metszve még ritkábban, mindig az egész Erdélyből vagy Magyarországból véve a tárgyakat. Br. Orbán Balázs a Székelyföldet tette tanulmánya tárgyává, lefényképezte vagy rajzolta azt, a mit irodalmi becsűnek itélt s ismertetni kivánt. Hat kötetes müvében negyvenkilencz 4-drétiv nagyságú önálló, kétszázötven szövegbenyomott kisebb-nagyobb fametszetű képet s számos kisebbszerűt tett közzé, melyek közül Balánbánya, a Gyilkostava, Bálványosvár, Székelyvára romja, Szent Anna tava., Toroczkó és a Tor oczkó- Szentgyörgy i vár s még több más kép képzőművészetünk ez ágának akkori állapotát véve tekintetbe — a kényesb izlést is kielégíti. E szemléltető helyleirási módszert — adott alakjában és könyvben — br. Orbán Balázs valósította meg, méltó, hogy irodalomtörténetünkben nevéhez legyen fűzve. E módszer szerint ő elöször történeti szempontbúi a Székelyföldet és székely nemzetet, a székek, városok, faluk nemzeti, törvényhatósági és községi szervezetét, alkotmányos jogait és szabadságait, a tudósokat és jeles embereket, szóval : múlt életét és történeteit a jelennel kapcsolatban nyomozta és ismertette meg. Műve e részéből kiemelem lelkesítő megemlékezését néhány iskolaalapítóról, iróról és hősről; ezek iránt kegyeletet igyekszik ébreszteni olvasóiban, s nagy példájok követésére buzdítja. Ez alapítók: Kis Gergely, a székely-udvarhelyi ev. ref. collegium, Augusztinovics Pál, a kolozsvári unitárius főtanoda egyik alapi-