Századok – 1891

Értekezések - JAKAB ELEK: Emlékbeszéd báró Orbán Balázs felett - I. közl. 1

• KMLtóKBESZKD At pulchrum est digito nionstrari et diceri : Lie est.J) Még is szép dolog ám, lia reánk mutat újjal a nép, és szól suttogva : cz ü ! A másik rész eszményeknek hódol, igazságszeretetével szigort egyesítve, a szabadság és jog védelmére érez hivatást ; védnek és támadnak merészen, Ítélnek és sújtanak nem tekintve személyre és hatásra, használnak a köznek, megakadályozzák sokszor a roszat, de maguk ellen felköltik a megtorlás és bosszú érzetét. Ezek a közerkölcsök védei, a jogok paizsa, a társadalom élő lelkiismerete, a kiknek sorsa küzdelem az uralkodó iránynyal ; nehezen s lassan haladnak tovább, gyakran csalódnak, félsikereket érnek el, leikök eszményei és az élet prózai rideg folyása közt a távolságot és különbséget későn ismerik meg, s teljesületlen életczélokkal, harczban kifáradva jutnak el — sokszor igen korán s a közügyek kárára azon ponthoz, a hol a halál e fagylaló szót kiáltja eléjök : Ne tovább ! Mennyi illeti ebből mindkét részen az egyént ? mennyi foly a dolgok természetéből s az oknak az okozattal való kényszerű összefüggésétől ? meghatározni nehéz lélektani és bölcseleti feladat. Vájjon elitélhető-e az, a ki az árral úszik, s a jelent és adottat használja úgy, a mint van? vagy liibáztatható-e, a ki közhit szerint elérhetlen jót tűz ki eszményül, felköltve maga ellen az ellenkező véleményeket s kihiva a sorsot és embereket ? A viszonyok erejében levő hatások alól nehéz kivonni magunkat. Rosszaim, sújtva birálni lehet, gyógyítni és segítni rajta nem. Trahunt sua fata nolentem = végzete magával sodorja a menni nem akarót. Az Ixion kerekéhez kötöttség sorsa, Sisiphus kőhengergetése a meredekre, megöli a lelket, siker nélkül emészti fel az életerőt. Bölcsesség és mérséklet egyedül az, a mi az élethelyzetek ez ellentéteiben segíthetne ; de erre elvi ellenfelek ritkán képesek. A történelem lesz az az igaz ítélőbíró, a mely számba veszi majd az indító okokat és okozatokat a tényeket, s Ítélete mint erényt állítja a közönség elé azt, a mi nemes és szép, erkölcsi gyöngeség és hibaként, a minek forrása a rosz szenvedély és emberi gyarlóság. *) Atdua Permut Plaçais I. Satyr. 23. verse, Barna Ljnácz ford, szerint.