Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - KOMÁROMY ANDRÁS: A Rákóczyak kincse Munkácsvárában 736

MUKKÁCS VÁRÁBAN. Zsófi asszony leány korában Iíadics András várkapitánynál szolgált, és szemfüles persona lévén megfigyelt mindent a mi körülötte történt. Jó emlékező tehetsége mellett bizonyára élénk phantasiája is volt, mert úgy pergett a nyelve, mintha csak tegnap és nem 13 esztendővel az előtt esett dolgok forogtak volna szőnyegen. Állítólag az 1683-ik év telén történt, hogy egy éjjel a hálószobája mellett való kamarában valami különös zajt hallott. Nosza fut a szakácshoz, felkölti álmából, de ez sem tudja mire vélni a dolgot s más napra kelve jelentette gazdájának, hogy az éjszaka »mint egy üstben való zörgés« hallatszott a szomszéd kamrából. Ez csak annyiban marada, de két-három nap multán észrevette a tanú, hogy a szóban forgó kamrának egy befalazott titkos ajtaja kibontatott, Gyanúsnak találván a dolgot leskelődni kezdett s egy alkalommal megpillantotta Gyürkit, az akkori porkolábot, Sárossit a praefectust és magát a kapitányt Radies Andrást, a mint a titkos ajtó mögött lévő rejtekből sok kisebb-nagyobb ládát vonszoltak kifelé és csakhamar nyitogatni kezdék. A leskelődéssel meg nem elégedvén, néhányszor be is szaladt hozzájuk s bár hamar dolgára küldötték, annyit mégis meglátott, hogy a ládák némelyikében arany-ezüst mívek, drága öltöző ruhák voltanak s ezenkívül bársony, scárlát és gránát posztó találtatott bennök végszámra. Még az sem kerülte el figyelmét, hogy Radies András a ruha közül egy szép sárga fából való ládát emelvén ki, feleségének kezébe adá, aki az ő szeme láttára tüstént szobájába vitte, s paplana alá rejté, mondván : »Csak azért szeretem ezt a kis ládácskát, mert jószagú.« Mikor pedig a ládákat mind kiürítették, az ajtóra lakatot vetettek, de hogy a sok drága portékát hová tették hová nem ? arról bizony nincs tudomása. Látta azonban, hogy mikor Radies a capitulatio után kiköltözködött a várból, se bort, se búzát nem vitt magával, hanem 7 társzekeret ládákkal s »portékákkáI« rakatott meg. Kiséretűl egy compania német katona rendeltetett mellé, mire némelyek megjegyezték : »Bizony nem ezer forint érő jószágot adott ezért az a németeknek.« Dobos alias Szappanyos Péter azt vallja, hogy Báthory Zsófia egy ízben körülbelül 3 vékányi pénzt mosatott meg és a felső várban saját ablaka előtt száríttatta. A pénz pedig 10 — 12 polturásokból és dutkákból állott, a mit onnan tud, mert három nap és három éjszakán keresztül őrizte a bástyán egy meghalt társával s két inassal együtt. Megszáradván a pénz, Borsoló Mihály behordá azt a tárházba s aztán előhivatták a városból Kőmíves Mihályt, a ki két éjszakán keresztül dolgozott zárt ajtók mellett, a fejedelemasszony és Pater Kiss jelenlétében, mialatt Borsoló több izben meszet vitt oda. A tanú állott őrt az ajtó SZÁZADOK. 1891. IX. FÜZET. 52