Századok – 1891
Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - KOMÁROMY ANDRÁS: A Rákóczyak kincse Munkácsvárában 736
a rákóczyak kincse munkács várában. 737 Nyilvánvaló dolog továbbá, liogy Munkács föladása után a kamara küldöttjei s a győzelmesen bevonuló németek igen tisztességtelen módon gazdálkodtak a tárházakban,és az a körülmény, hogy Thökölynek ott talált ingóságait egyenesen a kamara javára kellett elkobozni, nagymérvű visszaélésekre szolgáltatott alkalmat. Mert elég volt egy-egy értékes tárgyakkal rakott ládára ráfogni, hogy a »kurucz királyéi. : tűstént nekiestek a ragadozó kamarások s a szó teljes értelmében fölprédálták annak tartalmát. Senki sem gondolt az ellenőrzéssel, senki sem védelmezte az árvák érdekeit. Zrínyi Ilona gyermekeivel már útban volt Bécs felé, régi kipróbált hívei pedig, ki erre, ki amarra, elszéledének Munkácsról, de ha szinte közel voltak is, mint notorius emberek szólani se mertek, sőt akadtak olyanok is, a kik hűségesen kalauzolták a kamara küldöttjeit a vár titkos boltjaiban, jó nyereség reményében elárulván nekik a rejtekhelyeken lévő kincses ládákat. *) E rabló gazdálkodásról fogalmunk lehet, ha tudjuk, hogy Szent-Iványi László — a ki bokros érdemeiért később grófi rangra emeltetett fejedelmi bőkezűséggel osztogatott egyet-mást az értékesebb darabok közül Caraffának és a többi német tiszteknek, de jellemző az is, hogy míg a Thököly állítólagos javai társzekereken szállíttattak Bécsbe és a nagybányai pénzverőbe, addig a Rákóczy árvák javára — pedig hát ők voltak az urak Munkácson s az ők számára gyűjtötték ott a kincset három nemzedék óta — mint említettük, összesen 70,477 frt érték leltároztatott, a Báthory Zsófia viselte gyöngyös, bogláros főkötőket azonban, és a nyuszttal bélelt bársony mentéket, melyeknek »mogyorónyi gombjai igaz gyöngyből valók voltanak,« több más drágaságokkal együtt véletlenül elfeledték számba venni, és hogy, hogy nem - ezt legfeljebb a kamarás urak tudták volna megmondani nem is Kollonics érsek kezei közé, de merő idegen emberek birtokába kerültek azok.2) Annyi bizonyos, hogy gróf Szent-Iványi Lászlóné asszonyom nem igen tartott attól, hogy valaki kérdőre találja vonni, mert különben karmazsin színű bársony szoknyáiból kifejtette volna az öreg fejedelemasszony nevét ; a grófúr is igen jól érezte magát diszes palotájában, melynek superlátjai Regéczről és Munkácsról kerültek ; Vas Gáspár uram eladó leányai pedig és Tarcsainé asszonyom ünnepnapokon a Rákóczy-tárház ékszereivel díszesítet-sunt eo complures, nec enim ex valore plurium millionum (uti monstrabant registra) pretinm obuli mihi restitutum est, non obstante data fide nomine Caesaris.« II. Rákóczy Ferencz önéletrajza. 15. I. 1 —s) Lásd az elmondottakra Dézve Thaly K. id. m. 93. 1. Monum. Hung. Hist. XXIV. k. 324 — 392. 1. és az alább idézendő tanúvallomásokat.