Századok – 1891

Értekezések - JANKÓ JÁNOS: A Gróf Benyovszky-irodalom anyagáról - I. közl. 718

734 A GRÓF BENYOVSZKY-IRODALOM ták el, de hajlandók lettek volna Benyovszkyt továbbra is hivatalában meghagyni.1

) Akkor már érezték az ember veszélyességét.. Benyovszky ajánlataival aztán a római császárhoz és az angol kormányhoz fordult, de szövetségest egyik sem akart. Ügyét aztán Franklin Benjamin fogta fel s ennek révén egy amerikai vállalat élére állították. Ezzel aztán a francziák szerint árulást követett el, melylyel szemben Francziaország jogait még fegyverrel is kénytelen volt megvédeni.2) Wadstrom, ki nem ismerte a franczia kormány és Benyovszky közt folyó tárgyalások lényegét, a dolgot úgy fogja fel, hogy a franczia kormány gyarmatpolitikát változtatott s Benyovszky ennek esett áldozatúl.8) Mások egyéni tulajdonságait rójják fel olyanokúi, melyek együttes hatása okozta Benyovszky bukását. Copland kimutatja, hogy jellemhibáit, ha ugyan azoknak lehet nevezni, csak ellenségei, kiket kizárólag az önző érdek vezérelt, használták fel arra, hogy vállalatainak sikerét zátonyra juttassák.4

) Ellis bámulattal és hódolattal adózik neki, ki szerinte megmutatta, milyen és mekkora befolyást lehet gyakorolni egy vad nép felett.5) Lacaille nyiltsággal ír így : »Ha e telep fel nem virult, ez nem az alapító hibája, a vidék egészségtelensége sem számít, mert Benyovszky gyenge erővel három évig állott ellen s ezalatt Európából a legkisebb segítséget sem kapta. Ha a történelmi igazságot keressük, bukásának oka azon emberek hatalomra jutása volt, akiket Rochon nevez bölcseknek s akik mindent elkövettek, hogy a vállalat még csirájában elpusztuljon.« 6) Idáig tart Benyovszkynak saját elbeszélése, amint azt az Emlékiratokban maga megírja. S mi történt Benyovszkyval azután, hogy Amerikába ment át ? — ez az a fejezet, melyet ő maga már meg nem írhatott. Meggátolta abban a halál. Tudjuk azt, hogy Amerikába 1784. ápr. hó 14-én indult el, hogy 1786. május 26-án halt meg s életének ezen két évi szakát a legnagyobb bizonytalanság fedi, pedig élete tragédiájának ez az utolsó felvonása. Ez időről Nicholson az Emlékíratok előszavának két oldalán tesz ') Pouget de St.-André, La colonisation de Madagascar sous Louis XV. d'après la correspondance inédite du Comte de Maudave. Paris, 1886. 187. 1. 2) Louis Lacaille, Importance et nécessité de coloniser l'île Madagascar. Paris, 1848. (1 1. 1.) — R. Saillens et P. Pass3r, Nos droits sur Madagascar. Paris, 1885. *) Wadstrom, C. B. (W. Dickson LLD.) An Essay on Colonization particularly applied te the western coast of Africa. London, 1794. I. k. 173.1. ') Copland Sam., A History of the Island of Madagascar. Lon Ion.. 1822. 244 — 247. 1. 6) Rev. \Y. Ellis, History of Madagascar, II. k. 66 — 92. 1. 6) Louis Lacaille, Connaissance de Madagascar. Paris, 1863. 237. 1.