Századok – 1891
Könyvismertetések és bírálatok - H. B.: Egy magyar nyomda a XVIII. században. (Irta Eble Gábor ism.) 672
672 TÖRTÉNETI ITtODALOM. 672 »bibliát nyomatott« ; Szegedi Kis István nem 1558-ban téríté át Meliust Kálvin hitére, mint szerző a 164. lapon adatok teljes hiányával állítja, hanem minden valószínűség szerint még 1554 táján ; »Kálvin tévelygő fiai« egyetlen embert sem égettek »szűz Mária tiszteletére«, amint a 225. lapon czélzatosan félre van magyarázva Pázmány azon állítása, hogy máglyára Ítéltek valakit, mert káromolta az »isten anyját«, amiért bizony még ma is megbüntetnék, természetesen a kor szelídebb szelleméhez mért enyhébb módon. No ! de mindezek és társaik csupa semmiségek a mű alapfogyatkozásához a történelmi magasabb felfogás és igazságszolgáltatás sajnálatos hiányához képest. De elég is lesz már. Beszélhetnék e munkáról még nagyon sokat, de bírálatom már így is czélomat meghaladó terjedelmet érvén el, ideje befejeznem. Tekintettel szerzőnek ama kiváló történetírói tehetségére, mely e művéből, miként iszapból a drága gyöngy, kicsillámlik, óhajtandónak tartom, hogy eddig végzett kutatásait kiegészítvén az erdélyi unitáriusok viszontagságos múltjának összes részleteiben való kinyomozásával, ez uton felekezetének egész hazánkra kiterjedő teljes történetével egykor szintén gyarapítsa ismereteinket. A történetírás komolysága és megbízhatósága érdekében kérem azonban, hogy ne engedjen maga fölött uralmat felekezeti elfogultságnak, melylyel most minden más, de első sorban a református egyházat minden áron besározni törekszik, míg ellenben saját felekezetét a legajánlatosabb színben próbálja feltüntetni. Ilyen feltétel mellett aztán már előre jó reménységgel lehetünk az iránt, hogy szerző nemcsak felekezete egyes tulbuzgó tagjainak megelégedését fogja kivívni, hanem valósággal maradandó becsű művel ajándékozhatja meg egyháztörténeti irodalmunkat. ZOVÁNVI JENŐ. Egy Magyar Nyomda a XVIII. században. Adalék nemzeti közművelődésünk történetéhez. Levéltári kútfők nyomán irta Éble Gábor. Budapest, 1891. Hornyánszky Viktor sajtója. Ara 1 frt. A XVIII. századot méltán lehet Magyarországon a teljes elzsibbadás korának nevezni. Lezajlott a nagy kurucz háború, kiverve a török, azonban a győzők maguk is kifáradva a vérmunkában, nehezen tudják elszánni magukat, hogy újra felvirágoztassák a teljes pusztulásnak indúlt országot. De sőt a kisebb lázadások, mint a Szegedi Péróé stb., még inkább azon politikának kedveztek, mely tabula rasát szeretett volna csinálni Magyarországból s egészen idegenné tenni. Ebben a korban még jobban megérdemlik azon dicső férfiak, kik nem engedték, hogy a teljes