Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A cziszterczi apátságok története. (Irta Békeffy Remig ism.) 663

TÖRTÉNETI ITtODALOM. 669 egységtanának, az arianismusnak s a többi hasonló irányú mozgalomnak, melyek a katholicismusnak avagy a dogmáknak a történetébe tartoznak, a reformáczió talajából kinőtt unitárius felekezethez alig van valami köze, annyi legalább semmi esetre sincs, hogy a velők való foglalkozás e múnek hátrányára ne szolgálna. És a helyett is, hogy szerző »tekintettel« kivánt lenni felekezetének »általános történetére«, minélfogva Servétet, Socinit és több szintén külföldön működő társukat is bemutatja, a szerkezeti követelményeket és az oki összefüggést illetőleg hasonlóképen sokkal helyesebben járt volna el, ha a magyar protestantismusnak azon kori állapotát ismerteti vala meg, midőn hazánkban az antitrinitarismus fellépett volt. A mű berendezése ellen mindössze ennyi, habár lényegbe vágó kifogás tehető. A felölelt események az egész tárgyalás folyamán csaknem mindenütt kellő rendben és a szerző czélzatainak megfelelőleg vannak csoportosítva. Az adatok bőségéhez vagy csekély voltához képest némelyik időszak terjedelmesebben, egyik-másik inkább csak átnézetben van ugyan ismertetve, de ez a szerzőn kivűl eső okokból származván, neki nem róható fel, még pedig annyival inkább nem, mert a hol az egyes mozzanatok beosztása tőle függött, sehol sem lehet aránytalanságot venni észre. így nyerünk aztán olyan világos képet a kitűzött tárgyról, mely, ha a tényeket tekintve, részleteiben szenvedhet is valaha módosulást, de általános vonásaiban bizonyára mit sem fog már változni. Sajnos, hogy ugyanezt nem mondhatjuk el a tényekből elvont következtetésekről, azok kiszinezéséről és általában a munka szelleméről, melyben az elfogulatlanság, tárgyilagos nyugodtság és a helyes történeti kritika szempontjából sok kivánni való marad fenn. E sorok írója távol áll úgy Kálvin, mint Melius és bármelyik elvtársuk gondolkozásmódjától s meggyőződésétől, talán távolabb, mint az ismertetés alatti könyv szerzője. Nem vagyok az orthodoxia liive, hanem határozottan a szabadelvű protestánsok közé tartozom, ki ennélfogva egyenlően nem fogadom el a katholicismus több és a protestáns confessiók kevesebb dogmájából azt, ami ellen világnézetem tiltakozik. Midőn tehát hibáztatom szerző ellenszenvét, melyet a református egyház vezérembereivel szemben tanúsít: teljességgel nem ama tudós férfiak dogmatikus tételeihez való vonzódás vagy a velők való együttérzés vezet, hanem tisztán az igazságnak őszinte és pártatlan szeretete, ami nélkül történetírót képzelni sem tudok. Minthogy pedig ez hiányzik szerzőnél, könyve, mely az adatok újságát és a kidolgozás szépségét tekintve különben elég jeles munka, még is az irányzatos pártiratok közé sülyed. Távol áll tőlem, hogy szándékos tévedéssel vádoljam szer-